Financial Times: végleg megvonhatnak minden uniós forrást Magyarországtól, ha újból vétót kap az ukrajnai támogatás
A kiszivárgott dokumentumokból kiderül, mi lehet az EU döntéshozóinak stratégiája – a tét 50 milliárd euró.
Phillip Pilkington szerint az EU stratégiája a legalapvetőbb közgazdasági ismereteket is nélkülözi.
Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, a Financial Times (FT) szerint bizonyos kiszivárgott dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy uniós tisztviselők zsarolásra akarják használni az uniós forrásokat Magyarországgal szemben, annak érdekében, hogy a „magyar vétó” ne álljon tovább az Ukrajnának szánt gigantikus segélycsomag útjában.
Phillip Pilkington közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója szerint azonban az FT cikke egy bohózat, amely hemzseg a szakmai hibáktól. A közösségi oldalán szedte össze, miben tévedett a a neves lap.
Pilkinton szerint a legnyilvánvalóbb hiba az az elképzelés, hogy Magyarországon „nagyon magas az infláció”. A valóságban
az infláció Magyarországon a korábbi magas szint után gyorsan csökkenésnek indult,
és jelenleg alig haladja meg az 5 százalékot, és felülmúlja a várakozásokat. Az ilyen hibák arra utalnak, hogy bárki is állította össze a »stratégiát«, valószínűleg nem túlságosan, mondjuk úgy, adatorientált közgazdász. Inkább egy ügyvéd, aki homályosan emlékszik a 6 hónappal ezelőtti FT szalagcímekre, amelyek már elavultak – fogalmazott a szakértő.
A közgazdász szerint a cikket a makro-közgazdaság megértésének hiánya jellemzi. Bárki is írta, úgy tűnik, azt gondolja, hogy ha Magyarországtól visszatartják az uniós forrásokat, akkor a magyar valuta, a forint összeomlik. Ez az egyetlen igazán húsba vágó fenyegetés a cikkben – írta. Kifejtette, a forint árfolyamát ugyanúgy határozzák meg, mint a legtöbb más valutáét: Magyarország relatív inflációs rátája és a jegybanki kamatláb határozza meg. A korábbi inflációs hullám során a jegybank pedig jól menedzselte a forint árfolyam-kiigazítását Pilkington szerint.
A közgazdász „tippje”, hogy
az FT cikke inkább a cikkíró vágyainak a kivetülése.
Szerinte a cikk egyszerűen nem a közgazdaságtan szabályai szerint íródott, hanem egy „jogász agyával”.
Azt írja Pilkington: „Lehet, hogy a brüsszeli elit meg tudja győzni a pénzügyi sajtót, hogy a szalagcímeket Magyarország ellen fordítsa – ez egyre gyakoribb taktika egyes lapoknál, amelyek ezzel hitelességüket vesztik – , de valószínűleg nem fog a valóságban változást elérni”.
Azt is hozzáteszi, a Magyarországra áramló közvetlen külföldi tőkebefektetések olyan befektetők által kerülnek felhasználásra, akik tisztában vannak azzal, hogy az ország „fekete bárány”, és hozzászoktak ahhoz, hogy a negatív szalagcímeket ezen a szemszögön keresztül értelmezzék.
A Kína elleni szalagcímek fegyverként való felhasználását, a statisztikák ismeretlenségére és a visszafogott rasszizmusra való rájátszást még meg lehet úszni, de ha ezt egy olyan országgal kezdjük el csinálni, amelynek statisztikáit az Eurostat teszi közzé,
akkor csak tájékozatlannak és idiótának tűnhetünk
– fogalmazott.
A közgazdász mindent egybevetve arra a megállapításra jut, hogyaz EU „támadási stratégiája” komolytalan. Valószínűleg nem közgazdászok dolgozták ki, hanem inkább jogászok, akiknek a gazdasági ismeretei csak újságcikkekből származnak.
„Az egész egy kicsit kétségbeesettnek tűnik, hogy őszinte legyek.
Egy idióta meséje, tele haraggal, ami nem jelent semmit”
– fogalmazott Pilkington.
Ezt is ajánljuk a témában
A kiszivárgott dokumentumokból kiderül, mi lehet az EU döntéshozóinak stratégiája – a tét 50 milliárd euró.
***
Nyitókép: Getty Images / LUVLIMAGE
Ezt is ajánljuk a témában
Ordas, gusztustalan hazugság ez az egész, amelynek egy dologhoz van köze: ahhoz, hogy Magyarország az EU-ban egyedüliként nem hajlandó gyarmatként viselkedni. Kohán Mátyás írása.