Szankciók ide vagy oda: rekordot döntött az Európába irányuló gázexport
Az ideológia sem tudja felülírni a gazdasági szükségszerűségeket.
Az Európai Unió történetében talán még soha nem álltunk olyan fontos és meghatározó európai parlamenti választás előtt, mint amilyen a június 6–9-ei lesz (mi 9-én, vasárnap szavazunk majd). Másképp fogalmazva: 2024 meghatározó év az uniónak, sok minden eldől a hogyan továbbról.
Az igazi kérdés az, hogy a szuverenista, a föderális uniót elutasító, a tagállamok önállóságára és valódi egyenjogúságára épülő pártok képesek lesznek-e arra, hogy jelentősen megnöveljék erejüket és arányukat a parlamentben, vagy megmarad a fősodratú, globalista-liberális erők, illetve a hozzájuk csatlakozó – eredetileg jobbközép – néppárti képviselők többsége.
Ráadásul itt és most egy kismértékű elmozdulás nem igazán segít a szuverenista, nemzeti oldalon. Világos és egyértelmű váltásnak kell bekövetkeznie az erőviszonyokban ahhoz, hogy valóban sikerüljön az Orbán Viktor által megalapozott terv, mégpedig az, hogy ne kifelé menjünk az unióból, hanem egyre inkább befelé, magyarul: képessé váljunk az unió radikális átalakítására.