Gyurcsány Ferenc megváltozott, szabadverset ír és mélyelemez – szerintem legyünk résen...

Szögezzünk le valamit a legelején: Gyurcsány sosem volt tisztességes politikus. Talán még embernek sem volt az soha. De a mostani formájához képest volt határozott, vérszomjas, találékony, sima modorú, helyesebben: ravasz, mint az a bizonyos másik vörös ragadozó. Mostanában meg olyan, mintha keresztülment volna a legendás Ternovszky-rajzfilmben szereplő Macskafogón, amely a vérszomjas kandúrokból ábrándos tekintetű, pillangókat kergető cirmosokat varázsol.

aki mostanság nem a parlamenti padot üti ököllel a 14 éve áhított, de elérhetetlen Orbán-buktatás vágyától nekivörösödve, hanem szabadversel és értekezést biggyeszt a Facebook-oldalára arról, milyen a jó élet.

Miközben tudjuk, hogy Gyurcsány nem ilyen. Akik emlékeznek 2006-ra, amikor szemrebbenés nélkül nekizavarta azonosító nélküli pribékjeit a békés demonstrációról hazafelé tartó tömegre,

Persze az elvesztése óta visszavágyott hatalom érdekében ő is sokat tanult a politikáról. Már nem szivárog ki tőle semmilyen elszólás. Már nem beszélnek ellene még a háta mögött sem szellemi holdudvarának tagjai, mint amikor Horn Gábor explicit magyarázta el, hová is küldték el a választók Gyurcsányt, miután meg akarta fosztani jogaiktól határon túli nemzettestvéreinket. És már azt sem hagyja, hogy olyan erőtér alakuljon ki körülötte a saját pártjában, amely képes lenne őt megbuktatni. Sőt: azt is megtanulta, hogyan küzdje le magamutogató énjét, és hogy állítsa a kirakatba a nejét, akit (még) nem utál annyira a magyar közvélemény.

Hát az a Feri, aki szerint minden nyugdíjastól el kell venni egy havi járandóságot és meg kell sarcolni őket, ha receptet akarnak feliratni. Hát az a Feri, aki átveri a párttársait, az uniós haverjait, a dróton rángatott bábfőpolgármesterét és megvezet minden magyart, azokat is, akik rá szavaznak. És hát az a Feri, aki azóta is a „divide et impera” jegyében kapirgál baloldali szemétdombján.

Már csak azért sem, mert ő nem gazdasági előnyökért vágyik a hatalomra, hanem csak úgy l'art pour l'art… helyesebben le pouvoir politique pour le pouvoir politique (vagyis politikai hatalom a politikai hatalomért).

Amikor Gyurcsány versel, akkor én igenis gyanakszom. Szerintem legyünk résen… Nem lennék ugyanis meglepve, ha kiderülne, hogy kedvenc íróm, Kurt Vonnegut hallott Gyurcsány magyarországi kormányzásáról, amikor utolsó könyvében úgy fogalmazott: „Az ember olyan csimpánz, aki seggrészeg lesz a hatalomtól.”

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)