Napjainkban egy olyan Európában élünk, amely folyton a szabadságra hivatkozik, de lépésről lépésre feladja azt és tagállamait is erre kényszeríti – értékelt lapunknak az EP-kéviselő. Interjúnk!
Nemrégiben elindult nemzeti konzultáció. Miért lényeges most kikérni a magyar emberek véleményét Magyarország gazdaságát és biztonságát illetően? Ennek milyen európai vonatkozásai vannak?
A nemzeti konzultáció a közvetlen demokrácia lényeges eszköze, amelyet már 13 éve sikerrel alkalmaz a Kormány. A kifejezést egyébként Orbán Viktor miniszterelnök még ellenzéki politikusként, a 2005-ös országértékelő beszédében használta először. Akkor azt mondta, a 2006-os parlamenti választásoknak úgy szeretne nekifutni, hogy a tervezett intézkedéseit a választópolgárokkal folytatott párbeszéd alapján építi fel. Az eddigi nemzeti konzultációk nagyban hozzá is járultak ahhoz, hogy egyetértési pontok jöjjenek létre a kormány és a magyar állampolgárok között és megerősítsék a Kormány felhatalmazását.
A mostani nemzeti konzultáció apropóját az teremti meg, hogy az országunk sorsát érintő kardinális kérdésekről vita alakult ki az az Európai Bizottság, a brüsszeli elit és Magyarország között.
A konzultációnak köszönhetően meghatározott egyetértési pontok vezethetik majd a Kormányt az EU-s ügyekben tett állásfoglalások során. Ennélfogva ez a konzultáció hazánk önrendelkezéséről szól. Egy olyan pillanatban, amikor az EU olyan döntéseket akar az országra kényszeríteni, amelyek kedvezőtlenek a magyar emberek számára: migráció, a rezsicsökkentés megszüntetése, gyermekvédelmi intézkedéseink eltörlése, a sok ezer vállalkozás megsegítését szolgáló kamatstop intézményének megszüntetése, vagy éppen az extraprofitot termelő vállalatokra kivetett adó kivezetése.
Napjainkban egy olyan Európában élünk, amely folyton a szabadságra hivatkozik, miközben lépésről lépésre önként feladja azt és a tagállamait is erre kényszeríti.
Emellett olyan pontokban is keresi az egységet, amelyekben erre nem lenne szükség, és amelyekre a szerződések nem hatalmazzák fel.
Említette a gyermekvédelmi törvényt. Brüsszel egyre gyakrabban szól bele olyan alapvető kérdésekbe, amelyek családjainkra, a szülőkre tartoznak. Éppen a hetekben hallottunk róla, hogy egy Európai Szülői Bizonyítvány keretében még azt is az EU határozná meg, hogy mi a család. Mit tudunk erről, hol áll ez az ügy?
Az Európai Szülői Bizonyítványról szóló előterjesztés jogi és ideológiai szempontból is egy merénylet, mivel
Brüsszel éppen gyermekeinket használná fel annak érdekében, hogy jogilag egységesítsen egy olyan kérdést, amely kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik,
természetesen ismét egy baloldali érték- és jogi felfogás keretében. A családjog az egyes tagállamok történelmében, kultúrájában és társadalmi értékrendjében gyökerezik és éppen ezért szigorúan a nemzetállamok hatáskörébe tartozik. Ezen felül minden olyan javaslat, ami kötelezővé tenné a szülői státusz tagállamok közötti elismerését, súlyos visszaélés az uniós hatáskörökkel.
Eljárási értelemben egy úgynevezett különleges jogalkotási eljárásról van szó, ilyen esetekben a Tanács az igazi jogalkotó. Lényege, hogy a konzultációs eljárás keretében a Tanács azt követően fogadja el a jogalkotási javaslatot, hogy a Parlament arról véleményt nyilvánított. Erre várhatóan a decemberi strasbourgi plenáris ülésen kerül majd sor. Ebben az eljárásban a Parlament jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a jogalkotási javaslatot, illetve javasolhatja annak módosítását. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a ház ebben a kérdésben is a legradikálisabb centralizációs eljárást fogja támogatni.
A tagállamok jogilag nem kötelesek figyelembe venni a Parlament véleményét, de a Tanács nem hozhat határozatot addig, amíg meg nem kapta az EP véleményét. Itt tehát arról van szó, hogy
bármit is mond a Parlament, a döntés a tagállamok kezében van, ahol családjogi kérdésekben egyhangú döntéshozatal az előírás.
A mi állásfoglalásunk egyértelmű: a család fogalmának meghatározása nem Brüsszel, hanem a tagállamok kezében van, és a Fidesz képviselői minden fórumon ki fognak állni ezért és megvédik az európai zsidó-keresztény kultúrán alapuló család fogalmát.
A legutóbbi strasbourgi üléshét folyamán kérdéssel fordult Daniel Freundhoz, a német Zöldek EP-képviselőjéhez, aki antiszemita magatartást rótt fel a magyar kormánynak. A véleménycsere következtében Freund képviselő úrnak magyarázkodnia kellett. Miben állt a nézeteltérés?
Akik egy kicsit is megpróbálják megérteni és megismerni Magyarországot, tudják, hogy
Európában sehol nincs nagyobb biztonságban a zsidó közösség, amely virágzó, kultúráját és hitét élénken ápolva értékes része a magyar társadalomnak.
Minden, a hazai zsidóságért tett erőfeszítésünket Izrael állam is elismeri. Hazánk ezen felül minden nemzetközi fórumon kiáll Izrael állam mellett és elismeri önvédelemhez való jogát a terrorizmussal szemben.
Ezzel szemben több Nyugat-Európai országban, közöttük Németországban is megvettette a lábát a félelem a zsidó közösségekben, és ez a XXI. században, a mindannyiunkat kötelező történelmi tapasztalatok alapján is elfogadhatatlan. Izrael az elmúlt napokban figyelmeztetést adott ki állampolgárai számára, hogy antiszemita incidensek miatt elővigyázatossággal utazzanak többek között Németországba és Franciaországba.
Amióta a Hamasz megtámadta Izraelt, Európa-szerte az antiszemita incidensek riasztó megugrásának lehettünk tanúi, ami közös történelmünk legsötétebb fejezeteit tükrözi, amelyeket magunk mögött hagytunk. A második világháború óta Magyarország és Európa is nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy országaink polgárai számára vallási hovatartozástól függetlenül békés együttélést biztosítson. Mégis október eleje óta a Német Szövetségi Bűnügyi Rendőrség több mint 2600, a közel-keleti konfliktushoz kapcsolódó bűncselekményt regisztrált országszerte, de egyedül a berlini rendőrség is több mint 1200 antiszemita bűncselekménnyel kapcsolatban járt el.
Mindezek fényében arra kívántam a képviselő úrhoz intézett kérdésemmel rámutatni, hogy jelenleg nem következik a német belpolitikai helyzetből olyan testtartás, amelyből bármely politikus kritizálhatná vagy kioktathatná Magyarországot az antiszemitizmus elleni fellépés, vagy az európai zsidóság biztonságának kérdésében.
A 2015 óta csak felgyorsult, tömeges migráció okozta károk ezen a téren is több nyugat-európai országban beláthatatlan következményekkel járnak. Emellett a német EP-képviselő okfejtése, mely szerint az Európai Parlamentben az európai uniót érintő ügyekkel kíván foglalkozni és nem a német belpolitikával már csak azért is különösen köpönyegforgató, mert mindezt egy hazánk belügyeit boncolgató parlamenti vitában tette meg. Továbbra is fenntartom véleményemet, hogy
az összes európai uniós tagállam politikusainak a saját házuk táján kellene először sepregetniük, ahelyett, hogy megalapozatlan vádaskodással támadnak más, szuverén államokat.
Azzal pedig, hogy válaszában Freund képviselő úr a Németországban megerősödött antiszemitizmussal kapcsolatos felvetéseimmel kapcsolatban kitérően hallgatott, hangosabban szól bármely válasznál.
Németországban más nyomasztó aktualitások is vannak. Hogyan látja a német költségvetés körül kialakult kormányzati nehézségeket?
Azzal, hogy Németországban a Szövetségi Alkotmánybíróság a 2021-es második pótköltségvetés keretében végrehajtott 60 milliárd eurónyi, fel nem használt hitelfelvételi felhatalmazás átcsoportosítását alkotmányellenesnek minősítette, egy hosszú ideje vitatott költségvetési szürkezónát számolt fel, amely a német fiskális fegyelmet erősíti. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a 2024-re tervezett német költségvetési tervezésben a döntésből fakadó jogi kötelmek miatt 60 milliárd eurónyi hiány mutatkozik.
Mindez nehéz helyzetbe hozza a német kormányt, mivel a koalícióban helyet foglaló szabaddemokraták az adósságfékek betartására szólítanak fel, míg a kormány részét képző zöldek és szociáldemokraták az energetika és a klímavédelem terén elért vélt vagy valós eredményeiket látják veszélyben és ígéreteiket adóemelések nélkül nem képesek tartani. Ez olyan ellentétek forrása lehet, amelyeket csak erős koordinációval és határozott, kompromisszumra törekvő hozzáállással lehet feloldani.
Mindez azonban egyre inkább világossá teszi, hogy
Merkel kancellár asszony távozása óta legalább annyira hiányzik ma a német politikából, mint az európaiból.
A cselekvőkészség és a belátás hiányát a német média és a választók is egyre jobban érzik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a jelzőlámpa-koalíció tagpártjainak támogatottsági értékei negatív rekordokat döntenek, míg az uniópártok magabiztosan vezetnek a felmérésekben és a legmeghatározóbb erő mögöttük a politikai spektrum jobboldalán elhelyezkedő Alternatíva Németországért.
Ezek fényében az ébredés keserű pillanata már korábban el kellett volna érkezzen a német politikai vezetés számára, hiszen, ha Európa vezető gazdasága gyengélkedik, annak az Európai Unió tagállamai is kárát látják.
Magyarország régi természetes szövetségese Németországnak és ez az erős szövetség, amely gazdasági, kulturális és társadalmi összefonódások által megingathatatlan, túlmutat a hétköznapi politikai nézetkülönbségeken.
Magyarországról azonban csak annyit tehetünk Németországért, hogy bízunk abban, hogy a helyzet stabilizálódik. A döntést a saját országuk jövőjéről a német választóknak kell meghozniuk. Azt, hogy erre mikor kerül sor, az idő és a politikai valóság döntik majd el.
Heteken belül véget ér a spanyol elnökség az EU-ban, amelyet a belga követ majd 2024 januárjától, mielőtt Magyarország venné át a tisztséget júniusban. Sokak szerint nagyban befolyásolta az elnökségi félévet a spanyol belpoltikai helyzet, miközben kormányfő súlyos jogállamisági sérelmeket követett el. Jogállamisági eljárás mégsem indult. Mivel magyarázható ez?
Már a spanyol elnökség kezdetétől nagy volt a bizonytalanság, hiszen júliusban sor került az időközi választásokra, Brüsszel azonban nem fejezte ki aggodalmát a kialakult helyzettel kapcsolatban. A régi-új kormányfő, Sanchez annak ellenére marad Spanyolország élén, hogy a választásokon alulmaradt a jobboldali Spanyol Néppárttal szemben, azonban mivel se a bal, se a jobboldalnak nem volt többsége, ezért Madrid sorsa 14 katalán és további szeparatista képviselő kezében volt.
A szocialisták tehát csak úgy tudták megtartani kormánytöbbségüket a spanyol parlamentben, ha a szeparatista Együtt Katalóniáért pártot bevették a koalícióba. Pedro Sanchez fittyet hányt a soros elnökségi státusz által megkövetelt semlegességnek, és nem átallott belpolitikai célokra használni az elnökségi félévet. Ígéretet tett ugyanis arra, hogy a katalán szeparatistáknak, hogy a katalán nyelvet – a baszkkal és a galíciaival egyetemben – az Európai Unió hivatalos nyelvévé teszi.
Az Európai Unió soros elnökségét ebben a félévben ellátó Spanyolország külügyminisztere levelet írt saját magának, a soros elnökségnek, hogy az Általános Ügyek Tanácsa vegye napirendre az Európai Unió huszonnégy hivatalos nyelvének a baszkkal, galíciaival és katalánnal való kibővítését. Ezt persze nem követte az uniós intézmények aggodalma az elnökségi pártatlanságért és a jogállamért, mint ahogy most sem követi az igazságszolgáltatás függetlenségét számonkérő jogállamisági eljárás, amikor a kormányfő bejelentette, hogy amnesztiát enged 2012-ig visszamenőleg az összes katalán függetlenségi mozgalomban részt vevő politikus számára.
A lépés valószínűleg nem állja ki az alkotmányosság próbáját és mindeközben a spanyol nagyvárosok utcáin a 2006-os gyurcsányi hazugság-beszéd napvilágra kerülése utáni Magyarország képei köszönnek vissza.
Az alkotmányos helyzettel elégedetlen tüntetőket tömegesen verik meg Spanyolország utcáin a hatóságok és erről az EU intézményei nem kívánnak tudomást venni. Élek a gyanúperrel, hogy ennek oka az, hogy a baloldali szocialista és kommunista szövetség alakíthatott kormányt Madridban. Ezzel az uniós intézmények hozzáállása a legsúlyosabb példa a kettős mércére.
A kettős mérce alkalmazása tévút, amely tönkreteszi az európai egységet. Nincs kivétel, mindenkire ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk akkor is, ha baloldali, szocialista kormányról van szó.
Nyitókép: Mandiner-archív
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
A magyar kormány nem enged a nyomásnak.
Így igyekeznek fellépni az Európai Bizottság ellen, amely többek között arra készül, hogy elvegye a területalapú támogatásokat a gazdáktól.
„A háborúpártiak Amerikában és Brüsszelben is mindent megtesznek, hogy eszkalálják és kiterjesszék a háborús konfliktust” – jelentette ki a politikus.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Az ukrán haderő volt főparancsnoka őszintén elmondta a véleményét.
