„Ha a Roszatom hirdet/reklámoz/szponzorál a magyar sajtóban, az megengedhető külföldi beavatkozás a hazai közéletbe? És ha a Rheinmetall? Vagy a helikoptereket gyártó Augusta? Egyrészt azért kérdezzük ezt, mert a nevezettek üzletei jellemzően nem a piacon dőlnek el, és főleg nem úgy, hogy az újságolvasónak ne legyen mindegy, mit és hol kommunikálnak (akinek nem mindegy, az az ezúton is finanszírozható pártsajtó). Másrészt meg azért, hogy rámutassunk, milyen stabil bástyája lesz a magyar jogállamnak a »szuverenitásvédelmi« törvény, amelynek alapján szabadon abuzálhatja a kormány a tőle független médiát, miközben az udvari harsonák pénzelése zavartalanul folytatódhat (lásd még a szénné büntettet »dollárbaloldal« vs. futni hagyott CÖF-Megafon páros, vagy a magyar kormányüzenetekkel hígított orosz háborús propagandát terjesztő Oroszhírek és társai sztoriját).
Amikor tehát a magyar sajtó komolyan vehető szakmai szervezetei közül többen – így a MÚOSZ és a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) – szóvá teszik, hogy a nevezett jogszabály súlyos(an egyoldalú) politikai beavatkozásokra ad lehetőséget a lappiac működésébe, akkor nem pártpolitizálnak, hanem a dolgukat végzik, az eddigi tapasztalataik alapján: képviselik a tagság érdekeit, és azokat az absztrakt, mégis pontosan körülírható elveket, amelyeknek a védelmére szegődtek.”