A nyilatkozat hangsúlyozza azt is, hogy az azonos nemű pároknak szóló áldást nem szabad összemosni az egyházi házassággal, ami továbbra is kizárólagosan egy férfi és egy nő között lehetséges. Mégis, amikor a pap megáld két nőt vagy két férfit, hangsúlyozhatja azt, hogy az áldás azokra ez értékekre vonatkozik, amelyeket ez a kapcsolat is hordoz, vagyis az egymás kölcsönös segítésére, a hűségre, a türelemre, a békére vonatkozik.
Biztos vagyok benne, hogy a mostani nyilatkozat fontos előzménye mindaz, ami Németországban az elmúlt években a szinodális úton történt. Ahol már ez év márciusában a német püspökök többsége elfogadott egy cselekvési tervet, ami az azonos nemű párok megáldására vonatkozott. Novemberben pedig Karl-Heinz Wiesemann püspök a saját egyházmegyéjében kiadott egy rendelkezést, ami lehetővé tette az újraházasodottak és az azonos nemű párok megáldását.
Mostantól mindez világegyházi szinten is lehetséges. Vajon miként fog minderre reagálni a magyar püspöki kar, akinek elvárt feladat a kormányzati LMBT-ellenes propaganda legszélesebb körű támogatása? Pedig a Fiducia supplicans c. dokumentum nekik is üzenet, el kell végre dönteniük, hogy a saját pápájukhoz, a Hittani Kongregációhoz vagy a kormány felé tartoznak-e hűséggel?