„Újpesti szájból furcsa lehet, de: le a kalappal a Fradi előtt! Ma délután mutatták be a 31. könyvemet, aztán amikor hazaértem, már a második félidő kezdődött. Az Újpest (édes, jó istenem, Fradi!) idegenbeli meccsének a második félideje kezdődött. 1:0-ra vezetett egy általam ismeretlen, szerb csapat, amiről csak annyit tudtam, hogy rossz nem lehet, mert vezeti a bajnokságot.
Elkezdtem nézni a második félidőt, bevallom, olvasgattam, aztán lett 1:1, majd az utolsó percben egy szerb srác a Fradiból megszerezte a győztes gólt. Remélem, senki nem érti félre, de nagyon örültem! Én egyszer már mondtam, hogy a nap 24 órájában gyűlölöm a Fradit, de ha külföldi csapattal játszik, és ebben különbözök a mocskos fradistáktól, én a magyar csapatnak, adott esetben a Fradinak drukkolok.
Úgyhogy örülök, és akinek ez nem teszik, az kapja be! Ilyenkor nem érdekel, hogyan él vissza egy ilyen sportsikerrel a Rákosi-propagandát felmondó Nemzeti Sport, felőlem tízszer is lefényképezheti magát az idióta Nacsa Lőrinc, nem beszélve kedvenc fényképezőgépemről, Dömötör Csabáról.
Na, a végén azt azért nem írnám, hogy hajrá, Fradi, de hajrá, magyar csapat, örömet szereztek nekem! (Újpesti testvéreim kedvéért: isten bocsássa meg nekem!) Ezt próbálja kimagyarázni a rúdtáncos, meg a többi, mélymagyar elvtárs!”
***