„Kedves Dániel!
Az elmúlt hetekben módom volt figyelemmel kísérni megszólalásait az emberi méltóság érdekében. Szeretném biztosítani elismerésemről és támogatásomról. Ilyenkor érzi az ember, hogy azok az – akár teológiai – elméletek, amelyeket korábban meggyőződéssel vallott, elhalványulnak. Az eutanáziával kapcsolatos nagyon összetett kérdésben személyesen sok a bizonytalanság bennem, de az Ön tevékenységének megismerése segít abban, hogy korábbi véleményemen változtassak. Ezt szeretném Önnek megköszönni.
Két dolgot hadd említsek még meg:
Annak is örülök, hogy az elmúlt hetekben sikerült ebben a fájdalmasan megosztott, gyakran gyűlölködő társadalomban egy olyan párbeszédet elindítania, amelyben többnyire észérvek és emberi szempontok ütköznek egymással, és amelyben hosszú idő után mintha újra értelmes vitákat lehet folytatni.
A másik: naponta imádkozom Önért. Nemcsak azért, hogy egyszer majd lelkileg felkészülten tudjon elmenni, hanem azért is, hogy lássa annak az életnek az értelmét, amelyet negyvenegynéhány éve kapott, és annak a küzdelemnek az eredményét, amelyet tavaly augusztus óta vállalt magára.
Kívánom, hogy az a mosoly, amelyet kiváló strasburgi beszédében említett, a halál órájában (de már azt megelőzően is) valóban ott legyen majd az arcán.
Ismeretlenül is tisztelettel és szeretettel köszöntöm:
Fabiny Tamás”
Nyitókép: Facebook