Joggal nem érdekli a magyar választókat a magyar politika

„Az utóbbi idők egyetlen innovációja, hogy az ellenzék egyes részei újra felfedezték maguknak a szociáldemokráciát. Azonban a hagyományos értelemben vett szociáldemokrácia összeegyeztethetetlen a manapság szintén divatos »politikai közösségek« logikájával: egyik a saját embereit akarja helyzetbe hozni, a másik osztály alapon szerveződik. A XIX. század végi, XX. század eleji szociáldemokrácia nem egyszerűen baloldali politikusok lobbicsoportja volt az egyenlőbb újraelosztásért, hanem olyan párt, amely önsegélyező intézményrendszere állam volt az államban, szorosan összekapcsolódott a szakszervezetiséggel, és amely minden dolgozót érdekeltté akart tenni a szocializmus sikerében, »politikai közösségtől« függetlenül. De még a jobboldalon sem egymásért lobbizó, zárt közösséget jelentett eredetileg a »politikai közösség«, hanem szinonimája volt például a nemzetközösségnek…

Az egyetlen, akinek volt valaha érdemben víziója, Karácsony Gergely. A Karácsony-stratégia lényege, hogy a korruptak élére kell állni, és a korruptak élén kell fokozatos változásokat elérni. Ez valahol még tisztelendő is – nem lehetett könnyű végigülni akár egyetlen ülést is az MSZP-s Tóth Csabával azért, hogy Zuglóban legyen minimáljövedelem, és az egyre DK-sodó közgyűlés szorításában sem lehet öröm főpolgármesternek lenni.

Karácsony Gergely valószínűleg újra megnyeri a választásokat. Így legyen. Lelkesedni azért nehéz érte. Talán egyszer lesz lehetőség olyan baloldali politikát is művelni, ami nincs az ellenzéki tanult tehetetlenség fogságában…”

***

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP