Itt a nagy válaszcsapás! Kommunistázza Gulyás Mártont és nagyon furcsákat ír a pedofíliáról az ÉS-ben Kőszeg Ferenc

Pedofilügyben reagált Gulyás Mártonra az ÉS-ben Kőszeg Ferenc, akivel Gulyás a Partizánban csinált életútinterjút még augusztusban a frissen megjelent gyűjteményes kötetének apropóján, s akinek a pedofíliára vonatkozó megjegyzései nagyot mentek a magyar médiában. 

Helyeselhető-e, hogy egy felnőtt tanár a fiatalkorú diákjaival közösen maszturbál? – kérdezte Gulyás Márton. „Nem tudom. Nem tudom” – válaszolta Kőszeg Ferenc egykori Beszélő-szerkesztő (persze „a pedofiliát eszem ágában sincs támogatni”, tette hozzá).

A Magyar Helsinki Bizottság elhatárolódott egykori alapítójától, Szily László viszont megvédte az idős SZDSZ-est a 444-en, és hatalmas polémia keveredett.

A Gulyás Mártonnal folytatott beszélgetésben szóba kerül a volt SZDSZ-es parlamenti képviselő 2011-ben megjelent cikke, amelyben kijelenti, „az új prüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között”. Ugyanakkor a 2021-ben, az Átlátszóban megjelent cikkében Kőszeg úgy fogalmaz: „a pedofiliát eszem ágában sincs támogatni”.

Kőszeg Ferenc az Élet és Irodalomban most megjelent cikkében Gulyással kapcsolatban leszögezi: „a beszélgetés során egyre világosabbá vált számomra, hogy a politikai nézeteink sokkal távolabb állnak egymástól, mint gondoltam.”

Kőszeg hozzáteszi: a K. történetei című önéletrajzi sorozat egyik fejezetében

Majd elmondja, hogy „a gyerekekkel szembeni erőszakot, a visszaélést a felnőtt hatalmi helyzetével a legaljasabb bűncselekmények közé sorolom, ugyanakkor az érzelmi, 

 Az erről szóló irodalmi művekre hivatkoztam, mindenekelőtt Babits Timár Virgil fia című regényére, amelynek témája egy szerzetes tanár és egy diák közötti érzelmi kapcsolat.”

„Gulyás Márton sehogy se akart leszállni a témáról, mindenképpen azt szerette volna, ha kijelentem, hogy a pedofília bűncselekmény, a felnőttek közötti homoszexualitás pedig csupán szexuális orientáció, én azonban irtózom az efféle sommás kijelentésektől, és nem mondtam ki a Márton által igényelt mondatokat, alkalmat adva ezzel a jobboldali és sajnos nem csak a jobboldali sajtónak, hogy a pedofília szószólójának állítsanak be” – teszi hozzá az idős liberális értelmiségi.

Ezután Kőszeg jogi fejtegetésekbe kezd, majd a úttörőtábori verésekről és iskolaigazgatói kokik kiosztásáról értekezik, mint olyan dolgokról, amelyekből „nem lett ügy”. Majd visszatér a Partizán műsorvezetőjéhez: „Gulyás Márton baloldali aktivistának mondja magát. A demokratikus ellenzék, amelynek tevékenységében 1971-től kezdve részt vettem, ugyancsak baloldali volt.

Csak arról feledkeztem meg, hogy mi, a kommunista diktatúra demokratikus, liberális ellenzéke, a kommunista uralmat soha, egy pillanatig sem tekintettük baloldalinak. Azt gondoltuk, hogy a baloldal demokratikus, egyenlőségpárti, s így szükségképpen az elnyomottak, a kiszolgáltatottak oldalán áll. Az interjú közben kellett rájönnöm, hogy 

Majd miután erre példákat hoz, leszögezi: „megerősödött bennem a meggyőződés, hogy Gulyás Mártonnak erről az örök baloldalról nincs tudomása. Arról a baloldaliságról, amely kívül áll a baloldali pártok taktikai húzásain.”

Végül a cikk a kommunizmus munkanélküliekkel szembeni kegyetlenségének taglalásával zárul, miszerint a „közveszélyes munkakerülőket” úgy dolgoztatták, hogy szállásuk a börtön volt.

Kőszeg levonja a következtetést: „Gulyás Márton újra meg újra vitába keveredett velem. Nem értette, hogy az épp csak formálódni kezdő demokratikus ellenzék miért veszi rossz néven, hogy az amerikai polgárjogi harcos bírósági felmentése után sorra felkeresi a kommunista vezetőket, és köszönetet mond nekik a felmentéséért. Olyan diktátoroknak, akik a saját országukban nyomban börtönbe záratják azokat, akik azt képzelik, hogy vannak emberi jogaik.  Azzal, hogy a létező szocializmusban a sajtó a lógós, lusta munkavállalókat tette felelőssé a munkanélküliségért, nem volt tisztában. Arról pedig, hogy a szocialista Magyarországon börtönbe lehetett zárni embereket pusztán azért, mert nem volt munkájuk, ráadásul, hogy ezt az újmódi büntetést a bérek leszorítására használták fel, mit sem tudott.