Nincs mese, a magyar társadalomnak szimpatikusabb a kiállás, mint a meghajlás – ezt látni 2023 belpolitikai alakulásaiból.
„Zavar támadt a rendszerben, és a magyar ellenzék nem nagyon tudott ezzel mit kezdeni” – foglalta össze sommás véleményét a Partizán műsorában a mindig hosszan elemző Tölgyessy Péter. A két cikluson át fideszes képviselő alkotmányjogász ezúttal is részletesen kifejtette, mit gondol Orbán Viktorról, Amerikáról és Európáról, a háborúról, de kapott egy jókora szakaszt a honi ellenzék is. Bár Tölgyessy igen kritikus a jelenlegi kormányzattal, a beszélgetés nyomán kiderült,
ha a teljesítményt, a képességeket és az eredményt nézzük, a miniszterelnök jól, míg a balliberális oldal katasztrofálisan zárja az esztendőt. Legalábbis az elemző szerint.
De ha a veterán szaktekintéllyel nem is vitatkozhatunk nagyon, az esztendő végének közeledtével mi is felrajzolnánk egy vázlatot a szebb napokat látott magyarországi belpolitika viszonyairól és iszonyairól.
Kezdjük a végén!
Az infláció végre belesimult a térségi nagyságrendbe, az utolsó három hónapban bizonyosan egy számjegyűvé csillapodott a pénzromlás. A reálbérnövekedés így kisebb szünet után ismét kézzelfogható lehet, miközben a foglalkoztatottság konstans jól teljesít. Értsd: aki dolgozni akar, lehet munkája!
Sorra jönnek a bejelentések az újabb beruházásokról, legutóbb egy világbajnok kínai elektromosautó-gyár létesítéséről történt bejelentés, ráadásul egy volt MSZP-s polgármester által vezetett vidéki nagyvárosban, úgy, hogy a hírek szerint a németek elől sikerült elcsaklizni a történelmi lehetőséget.
Keleti nyitás és konnektivitás ez a javából!
Visszatérőben magyar kézbe a ferihegyi reptér, és az uniós források is elindultak a helyükre, Magyarország felé, miközben Orbán Viktor huszonhat tagállammal „hadakozik” a kudarcra ítélt ukrán EU-csatlakozás kapcsán. Hab a tortán: minden valószínűség szerint a jövő évtől kezdve végre a pedagógusok is megkapják a nekik járó, impozáns béremelést, sőt, még nyugdíjemelés is várható.
Ezt is ajánljuk a témában
A miniszterelnök az év utolsó kormányinfóján a pedagógusok béremeléséről, a kormány 2024-es terveiről, Ukrajna támogatásáról, a közelgő EP-választásról, valamint Magyarország soros elnökségéről is beszélt. Összefoglalónk!
Ezzel szemben a 2023-as év még úgy indult, hogy rekorder volt a magyar infláció, recessziós veszélyek csapkodtak szerteszét, miközben a fél világ teljes gőzzel tolta a háborús propagandát – ami mostanra némileg lecsillapodott, nyilván nem teljesen függetlenül attól, hogy nem alakulnak jól a dolgok a frontvonalon. Ettől még nagyon úgy tűnt január tájékán, hogy a gazdasági szempontból a 2010 utáni talpra álláshoz mérhető nehézségek alaposan megtépázhatják a kormány renoméját és támogatottságát.
Hiába, a nehéz idők mindig a kihívóknak kedveznek, függetlenül attól, ki mennyiben felelős a kialakult helyzetért. Vagy mégsem?
Nosza, az ellenzék vezető ereje, a riválisoktól és szövetségesektől előszeretettel új tagokat igazoló Demokratikus Koalíció beindította az „árnyékkormányzást”, cimborájuk, Jakab Péter pedig elkezdett új választásokat követelni. Azt sugározták, hogy bár tavaly erősen kikaptak, a válság miatt a kabinet már nem húzza sokáig, Gyurcsányéknak tehát bármikor készen kell állniuk, hogy átvegyék a stafétát. Csakhogy az éhes disznó igazából csak az álmodozásig jutott.
Mindazonáltal az ellenzéki táboron belül az év során a DK tovább tudta növelni a befolyását, bár úgy tűnik, a rossz emlékű 2010 előtti kormányzás még jó darabig politikai üvegplafont vont a Gyurcsány-házaspár formációja fölé.
A trónkövetelő, hullámokban a DK-ba beleálló, az exminiszterelnök kapcsán hazugságokat és egyéb disznóságokat emlegető Donáth Anna az év végéig húzta-halasztotta a bejelentést: visszatér a párt élére.
Ezt is ajánljuk a témában
Gelencsér maga kérte a cserét.
Az esztendő során a lilák nem nagyon találták a helyüket, kordont bontogattak, öntöttek le vörös festékkel, Pankotai Lilit elcibálták Brüsszelig, hovatovább nem hagytak kétséget afelől, hogy az Európai Bizottság vs. Magyarország meccsen az előbbi csapatnak drukkolnak. Többször is újabb feltételek támasztására buzdították a kinti barátaikat az EU-pénzekért cserébe.
Mindezt tetézte, hogy a poszt-SZDSZ-szerepkörre bejelentkező, a hatpárti összefogást feszegető, de szét nem feszítő Momentum komoly vezetési válsággal küzd, dacára inkább zsugorodó, mintsem bővülő támogatottságának. Végülis egy kis pártban is lehet még több kisebb pártocska, elférnek.
A Jobbik ezzel szemben beleállt a különutasságba, formálisan kiszálltak a tavaly Márki-Zay Péter égisze alatt elhasalt konglomerátumból, elnökük, a zsidólistázó Gyöngyösi Márton még egy amerikai nagykövetségi széderestre is eljutott, miközben a DK-val egymásra licitálva kezdték támadni a vendégmunkásokat. Parádés összevisszaság!
Ezt is ajánljuk a témában
David Pressman többek között a Jobbik–Konzervatívok elnökének társaságában ünnepelte meg a pészah első estéjét egy kóser vacsorával.
Az LMP a konstruktív, nem hisztérikus ellenzék szerepkörét találta meg magának, az örökmozgó, minden meghívást elfogadó Ungár Péterrel az élen. A német zöldekkel ellentétben nem kímélték a hazánkba települő akkugyárakat, s bár Gyurcsánnyal szemben túl nagy ellenállást nem tanúsítanak, igyekeznek minden irányban kritikát is megfogalmazni. Az év végi felmérések alapján egyelőre ezzel
a parlamenti küszöb megugrása, akárcsak a Jobbiknak, még korántsem garantált.
Ezt is ajánljuk a témában
Lesz-e közös ellenzéki lista az EP-választáson? Békepárti-e az LMP? Miért nem jók az akkugyárak? Heti hírmagyarázat, ezúttal az LMP társelnökével, Kohán Mátyással és Kacsoh Dániellel.
Ezzel a pozícióval azonban még mindig jobban állnak, mint a nulla százalék felé konvergáló Párbeszéd vagy a láthatósági problémákkal küzdő, igaz, Csintalan Sándort ismét leigazoló MSZP. Utóbbi valamiféle programot is összeeszkábált, ám hiába lobbizott a közös ellenzéki EP-listáért (pedig még a Publicus is megmérte, az lenne a legjobb), ráadásul a szociáldemokrata jelzőt is elcsaklizta előle a DK.
A hatpárti csoporttal szemben a Mi Hazánk sikerrel tematizált az év során, legutóbb a budapesti választási rendszer átszabása vagy korábban a Nemzeti Múzeum igazgatóváltása kapcsán. Azért az áttöréstől még messze vannak Toroczkai Lászlóék, ám a középpárti státusz lassan meglehet.
Egyre komolyodik a Magyar Kétfarkú Kutyapárt is, akik azonban nem túl lelkesek a többiekkel kapcsolatban, így legfeljebb gesztusokra hajlandók a baloldali formációk érdekében, többre nem.
Karácsony Gergellyel szemben ugyanakkor jelen állás szerint nem állítanak jelöltet, így vélhetően a jelenlegi főpolgármester újra ringbe szállhat majd Budapestért jövő nyáron. Még úgy is, hogy a mellé felsorakozó pártok sem túl lelkesek forgolódó politikus iránt. Jobbat azonban nem tudtak kitalálni!
Az év egyik politikai botránya volt a „dollárbaloldal” ügye, vagyis az újabb részletek napvilágra kerülése azzal kapcsolatban, hogy a tavalyi ellenzéki kampányba jócskán jutottak külföldi források,
sőt, már az előválasztási Karácsony-korteskedésre érkezett 500 milliónyi aggályos forrás. A teljes összeg meghaladhatja a 4 milliárd forintot!
Ez utóbbi körülmény is csak erősíti azt a nem ok nélkül kialakult érzetet, hogy a honi ellenzék jó része nem önmaga ura, nem a magyar érdekek mentén politizál. Márpedig könnyen lehet: minden gyengeség, lustaság, fogalmatlanság mellett ez sikertelenségük valódi oka.
Mert a jelek szerint a magyar társadalom java még a nehezebb hónapokban is díjazza, hogy az Orbán-kormány aktív, cselekvő, s ami a legfontosabb: vállalja a küzdelmeket a nemzetközi térben. Amikor Donáth Anna vagy Dobrev Klára a Politico valamely cikkére, esetleg egy hevesebb Jourová- vagy Hahn-nyilatkozatra sandítva támadja a Fideszt, mondván, kínos neki, hogy épp megint nem felelünk meg a nyugati elvárásoknak valamely ügyben, nem állunk be a sorba, bezzeg, ha ők lennének hatalmon, nos, akkor talán nem gondolnak bele, hogy torz a nézőpontjuk. Ezzel a megfelelési kényszeres attitűddel akkor sem mennek semmire, ha közben a magyar társadalom épp elégedetlen a regnáló hatalommal, mondván: drága a trappista, gyenge a forint. A „minket nem bántana Brüsszel, hagynánk érvényesülni a nyugati cégeket” jelszó kiment a divatból.
Nem eltagadva, hogy az ellenzéki műhelyekben ettől függetlenül is születhetnek remek ötletek,
az a marketing-szöveg sem hatásos már, hogy Orbán Viktornak semmilyen ügyben nem szabad engedni, mert még a rossz időjárásért is ő a hibás.
A kutatások szerint a kormányfő támogatottsága még a Fideszét is meghaladja – nesze neked három évtizednyi balos lejárató kampány és fóbiás utálat!
Végeredményben az ellenzék rosszabb állapotban van, mint az év elején, elszalasztotta a válság által kínált politikai esélyt, egymást mardosta, ellustálkodta az elmúlt hónapokat. Ráadásul – néhány kivételtől eltekintve – nem tudott kiszakadni a Nyugatnak való megfelelés kudarcos kényszeréből.
A Fidesz-KDNP így összességében ezt a küzdelmes esztendőt is behúzta, optimistán fordulhat rá a következő, két fontos választással is terhelt, 2024-es évre.
Persze ott az örök csodafegyver a baloldali holdudvar felől, amit még Tölgyessy sem zár ki: a „rendszer” magától összeomlik, mert hát a „rendszerek” már csak ilyenek. Csakhogy ezt is már jó 13 éve hallgatjuk.
Szóval, kedves ellenzék, ha tényleg fontos nektek a demokrácia, tessék politizálni és alternatíván agyalni, elég a megúszós magyarázkodásból meg diktatúravádakból! Persze, nekünk az sem tragédia, ha minden nagyjából így marad, szóval nem muszáj sietni…
Nyitókép forrása: Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala
***
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
Az egyházfő azt szeretné, ha minden fronton véget érne a vérontás.
Jessica Rosencrantz számára csak Ukrajna létezik.
A magdeburgi mészárlás is megerősíti ezt.
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
Petschnig Mária Zita Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon korábbi tanácsadója volt.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
