Én ott, akkor nemcsak a miniszterelnököt gyászoltam. Hanem nagyanyai nagybátyámat is.
„A temetésén sírtam. Nem mondom, hogy az volt az utolsó alkalom, de akkor nagyon. És talán még jobban, amikor néhány nappal korábban, este be lehetett menni a Parlamentbe a ravatalához. Én ott, akkor nemcsak a miniszterelnököt gyászoltam. Hanem nagyanyai nagybátyámat (azaz nagymamám öccsét) is. Aki minden vasárnap este ott volt nálunk (dédmamám, az ő anyukája velünk lakott), az iskolai füzeteimbe rendszeresen szaró lovat rajzolt (kiválóan rajzolt és imádta a lovakat), mindig úgy fogott velem kezet (belevakart a tenyerembe), ahogy azok szoktak, akiket nem szabad néven nevezni a fészbukon… amikor egyszer egy temetésen a szomszéd ravatalozónál valamit szerelhettek, ezért kopácsolás hallatszott, ő odaszólt anyukámnak, hogy »te, itt valaki akar jönni«… hatalmas troll volt.
Ezeket a sztorikat időről időre elmeséltem már itt-ott, különböző műsorokban, de sosem elég. Akkor is az a kép maradt meg róla a magyarokban, hogy egy komor, szigorú, unalmas tudósember volt. Persze családtagnak sem kellett lenni, közeli munkatársai is tudták, micsoda humora volt. Néha-néha parlamenti válaszaiban ugyan megcsillantott ebből valamit, reagálva az SZDSZ valóban humortalan, görcsös gazembereinek támadásaira.
De mindig ügyelt rá, hogy ne bagatellizálja el a feladatot, amit vállalt, és egyszer el is mondta egy szűkebb körben tartott beszédében, hogy a felelősség súlya kényszeríti a komolyságra. Talán ha jobban elengedi magát, nem támadja meg a betegség…
Talán ha nem tartja magában, nem nyomja el az érzéseit, a fájdalmát amiatt, hogy milyen méltatlan módon bánnak vele nemcsak az ellenfelei, de azok is, akiket a barátainak gondolt (elsősorban Göncz Árpád), akkor nem belülről emésztette volna föl mindez, a rák formájában.”
Nyitókép: MTI Fotó: Soós Lajos
Meg is ölték. Budapest szívében, a nyílt utcán lőtték szitává a médiacézárt, ám ez csak egy tünete volt a '90-es évek magyar valóságának. A Leszámolás vadkeleten ennél sokkal többet mutat be a múltunkról, „a susogós ruhákba öltözött bunkó maffiózók, a Szeva bácsik, a Jusztok, a pufajkás Horn elvtársak világáról”.
A tiszások vezetője szerint a miniszterelnök érdeke Gyurcsányék köreinek közéletben tartása, miközben pártja környékén lassan annyian vannak az egykori liberális tábor tagjai, mint annak idején a Farkasházy szárszói kertjében rendezett találkozókon.
A ceremónia költségeit a politikus személyes jó barátja, Mága Zoltán hegedűművész vállalta magára.
Horn szájából a kormánypárttal kapcsolatban még korrekt, tárgyszerű jellemzés nem nagyon hangzott el. Horváth K. József írása.
A Fidesz frakcióvezetője Németh Balázs szóvivővel alaposan górcső alá vette Horn Gábor nyilatkozatát, és megannyi ellentmondásra is rámutatott.
A Kossuth-díjas zenész szerint baloldali körök és féltékeny rádiósok számolták fel a sikeres műsorát, majd koncertjeit is sorra lemondták, miután nyíltan kormánypárti lett.
Megint nem született volna magyarpéteres poszt, ha nem támad minket.
Nem hitték volna a Magyarországgal kapcsolatos híreket olvasva, hogy lehet szidni a Fideszt.
