A kereszténység Tóta W. értelmezésében: varázslás, bohóckodás, szerepjátékos buli és debil baromság.
A Mandiner szerzője, Francesca Rivafinoli beszámolt a hasábjainkon egy kutatásról, miszerint Németországban bár 52 százalék tartja magát katolikusnak, evangélikusnak vagy egyéb kereszténynek, de csak 13 százalék életében releváns valamilyen szinten az egyház, és
csupán 19 százalék hisz abban, hogy „létezik Isten, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát”
– „konkrétan a magukat evangélikusoknak vallók 71 százaléka, a katolikusoknak pedig 68 százaléka úgy »keresztény«, hogy közben a dolog velejét, a lényegét még csak nem is hiszi” – fogalmazott szerzőnk.
Ezt is ajánljuk a témában
Döbbenetes felmérés érkezett: a németeknek ma már csupán 19 százaléka hisz abban, hogy „létezik Isten, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát”. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Tóta W. Árpád a Facebook-oldalán közölt egy írást, nagyon gusztusosan azzal a címmel, hogy
„Döglött isten”.
Aztán pedig örömködött egy sort, hogy milyen „illő és helyénvaló”, „nagyszerű vívmány”, hogy a németek csupán 19 százaléka hisz abban, hogy létezik Isten és neki volt egy Jézus nevű fia.
Majd felrótta a Mandiner-cikk hangvételét, egészen pontosan azzal volt baja, hogy azt a regisztert használta a szerzőnk, hogy „ezek az istentelen nyugatiak már ide süllyedtek”.
„Az 5200 fős kutatás eredménye amúgy kísértetiesen egybecseng szerénységem megállapításával, miszerint valószínűleg a mese maga bukott meg, a Jézus-mondakör. Egyszerűen ezt a szarul animált bábfilmet már nem veszi be az emberek többsége. Nem eszi meg az ostyát, ami állítólag emberhús, nem tudja komolyan venni, hogy odafenn egy égi hatóság számon tartja az ő szexuális és táplálkozási szokásait, pláne hogy szakterület szerint beosztott szentek görnyednek a helpdeskben, kapkodják a telefonkagylót, és kiabálnak Flórián elvtársnak, amikor tűzoltó imádkozik.
Ez debil baromság, bocs. Annyi értelme sincs, mint a Süsünek, de arról senki se állítja, hogy valóság”
– fejtegeti Tóta. W.
„A cikk úgy tesz, mintha nálunk bezzeg még élne a hit, és a többség lelkesen áldozna Süsünek, de hát látjuk a népszámlálásból, hogy hiba van a kréta körül; Magyarországon sincsenek ám többségben a Süsü-hívők” – folytatta a gondolatmenetét a hazai helyzetről – „Csak épp itthon nem végeztek ilyen kutatást ennek nyomán, hanem
nekiálltak bizonygatni, hogy a döglött isten igenis él, és próbálják suttyomban mozgatni hátulról.
Mária országa nem lett hűtlen, vagy ha mégis, egy jó asszony mindent megbocsát”.
„Hol a magyar kutatás? Miért nem ásunk mélyebbre?” – követeli a magyar kutatást Tóta – „Nálunk ugyan hányan próbálnak még a rózsafüzérrel varázsolni?
Hányan bohóckodnak még tömjénnel meg szenteltvízzel, mint valami elfajult szerepjátékos buliban?
Hová lett a keresztény többség, ha volt valaha, és mi következik abból, ha nincs többé? Semjén Zsolt ki van rúgva? Püspök urak fogyókúrán? És talán... talán ájtatos propagandára sem érdemes ennyi pénzt elégetni? Hát igen, ne tőlük várjuk, hogy leharapják a saját ujjukat.”
Zárásként megjegyzi, „fütyörésznek a sötét erdőben, és nyugtatgatják magukat, hogy minden rendben van. Mi vagyunk a medvék, és tudjuk, hogy gyengék és védtelenek. És nagyon röhögünk.”
Nyitókép: YouTube-képernyőfotó
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Az újságíró meglehetősen keresetlen szavakkal ment neki a volt kollégájának.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Az orosz erők további előrenyomulása az elmúlt hónapok legnagyobb kudarca lenne a háború sújtotta ország számára.
Platina lemezzel és a múlt árnyaival vagy éppen fénylő szikráival Ákos lett Ákos előzenekara, hogy végül egy angyalnak monumentumot állítva a Metropolis épüljön fel.
