„Fontos, hogy lelki állapotában, légkörében, de attitűdjében is hasonló legyen arra az első számú magyar városra Budapest, aminek az egykori nagy elődök valamikor megálmodták” – mondta Tarlós István.
Ma 150 esztendeje, hogy összeült a fővárosi képviselő-testület, élén Budapest legelső főpolgármesterével, Ráth Károllyal; s minden évben november 17-én ünnepeljük a főváros születésnapját. Ezen alkalomból kerestük fel Tarlós Istvánt, ki 2010 és 2019 között vezette Budapestet, hogy mondja el gondolatait. Megtette. Mi pedig változtatás nélkül közöljük azokat.
***
„Rajtam már tulajdonképpen túllépett az idő, ezért egyáltalán nem aktuálpolitikai szempontból szeretném ezt az ünnepet megközelíteni – mondta a Mandinernek a volt főpolgármester. – Ősbudai vagyok, kinek nem tartózkodási helyet, lakóhelyet jelent Budapest. Akkor is budapesti voltam, amikor békekölcsönt kellett jegyezni. Akkor is budapesti voltam, amikor kitört a forradalom. Minden iskolámat itt jártam, minden fontos esemény az életemben e városban történt. Az a helyzet, hogy nem is igen hiszem, hogy tudnék máshol élni.
Budapest nekem nem csupán egy politikai játszótér, nem csak beruházásokat, telekárakat, vagy épp intézményeket, színházakat, tereket jelent, hanem sokkal több azoknál.
Talán ezért is segített a Gondviselés abban, hogy ennek a csodálatos városnak főpolgármestere lehettem majd egy évtizedig.
Ahogy említette, közigazgatási értelemben 150 éves a fővárosunk, ami mindenképpen egy ünnepi alkalom. Ami fontos számomra, hogy lelki állapotában, légkörében, de attitűdjében is hasonló legyen arra az első számú magyar városra Budapest, aminek az egykori nagy elődök valamikor megálmodták.
Mit is jelent ez szerintem?
– például a sokat emlegetett sokszínűség a való életben ne a rózsaszín különböző árnyalatait jelentse.
Az életszemlélet, az életfilozófia formálása a demokrácia álarca mögött ne inkább valami kisebbségi diktatúra akaratának irányába való elmozdulására emlékeztessen.
A hazaszeretet vagy a hagyományok tiszteletét ne tudják »magyarorkodásnak« nevezni.
A szabadság ne váljon el bántóan az igazságtól, hiszen érdek az, amiből sokféle van, de igazság csak egy van.
Legyen fontos nekünk a magyar nyelv, ne kelljen átírni az értelmező szótárt, példát nem kívánok mondani, de sajnos egyre több fogalom veszíti el az eredeti jelentését.
S hogy legyen ebben a városban biztonság és rend.
József Attila minderről így ír: »Én nem ilyennek képzeltem a rendet.« Majd hozzáteszi, hogy a szabadság szüljön rendet. Ma viszont nem látom az erre való törekvést, a város éléről mintha nem ennek a példája sugározna” – zárta gondolatait Tarlós István.
Nyitókép: MTI / Mohai Balázs
A lengyel kommentelők sora szerint nem Orbánnak ártott, hanem saját hazai pozícióját sikerült megrendítenie egy olyan pillanatban, amikor a szuverenista egységre lenne szükség.
Üres kézzel utazott haza az Európai Bizottság elnökének embere.
Nem mindegy, hogy melyik jelöltre mennek az ellenzéki szavazatok – hívta fel a figyelmet az elemző.
Röviden reagált a hírekre a miniszterelnök.
Jeffrey Sachs szerint Magyarország olyat vitt véghez, ami senki másnak nem sikerült: egyszerre élvezi Washington és Moszkva bizalmát. Az elemző rámutatott: a brüsszeli támadások dacára a magyar miniszterelnök zseniális stratégiája tette megkerülhetetlenné Budapestet, ahol hamarosan a világbéke születhet meg.
Az érdekfeszítő, inspiráló vitával tarkított beszélgetés során az archeogenetika szerepe, a magyar identitás fogalma, és a kettős honfoglalás elmélete is szóba került.
Szóval gond és baj ez az erdélyiség, hát még az erdélyi magyarság.
