Veszélyben a magyarság, a világon egyedülálló flotta keresi a megoldást
Ha a vér nem is használható, a lélek igen.
Az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében megtartották az Erdély és Románia „nagy egyesülése” című dokumentumfilm filmszínházi premierjét. A vetítést követően az alkotók és a történészek beszéltek arról, hogyan élték meg a magyarok és a románok az 1918-as eseményeket és azok következményeit.
Csökken majd az ellentét Erdély elveszítését illetően, ha Románia csatlakozhat a schengeni övezethez, és így kevesebb jelentősége lesz a határnak – állította a gyulafehérvári 1918. december 1. Egyetem román történésze és oktatója, Valer Moga az Uránia Nemzet Filmszínház dísztermében rendezett pódiumbeszélgetésen. A közönség visszafogott morajjal reagált.
Az esemény apropója, hogy megtartották az Erdély és Románia „nagy egyesülése” című dokumentumfilm filmszínházi premierjét. A két alkotó Margittai Gábor és Major Anita, a Mathias Corvinus Collegiumhoz (MCC) tartozó Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója és igazgató-helyettese, akik egyedüli magyarként készíthettek interjúkat 2018. december 1-én, a centenáriumi ünnepségen Gyulafehérváron.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha a vér nem is használható, a lélek igen.
Bár előzetesen bukaresti futballszurkolók azzal fenyegetőztek, hogy megverik azokat, akik magyarul szólalnak meg, végül nem esett bántódásuk, sőt, alapvetően segítőkész fogadtatásban részesültek.
A képsorok mindenesetre fájók: a románok önfeledten ünneplik a százéves évfordulót, történelmi sikereikről énekelnek, miközben a magyarok elmenekülnek a városból, hogy ne kelljen ezt átélniük. Az alkotók bemutattak olyan, egykor magyarok lakta települést is, ahol mára csak románok maradtak, és eltüntették a magyarok emlékeit is.
A filmben igyekeztünk szemléltetni az ellentétes, sőt, ellenséges véleményeket, hogyan élik meg a magyarok és a románok a száz évvel ezelőtt történteket
– mondta Margittai Gábor, aki hangsúlyozta, számára elfogadhatatlan, hogy bárki meghamisítsa a történelmet. A filmben – amelyet az MCC külhoni intézményeiben, így Erdélyben is levetítenek majd– ilyenre is mutattak példát.
„Nem könnyű, de nem is lehetetlen Gyulafehérváron magyarként, felemelt fejjel élni” – jelentette ki Gudor Kund Botond református esperes történész, amiért nagy tapsot kapott a nézőtérről. Szerinte az együttélés egyik fő szabálya, ha elfogadjuk, hogy a hősök és a történetek mások, és lehet ezeket tisztelni, nem muszáj egymással szembeállítani őket. „Az igazi történetírás, amikor a hősökről őszintén tudunk beszélni. Lélek kell, megértés, és nagy tisztelet egymás iránt” – tette hozzá.
Valer Moga a pódiumbeszélgetésen arról is beszélt, hogy
személy szerint nem ellenzi a székelyek autonómiáját, ám úgy véli, az egyházi autonómiának kellett megvalósulnia, ez pedig megtörtént.
Kérdésre válaszolva megjegyezte, teljes a konszenzus Romániában, hogy nemzeti ünnep legyen december 1-je, mert az erdélyi románoknak nagy boldogságot jelent, hogy végre úgy élhetnek a saját országukban, ahogy mindig is akartak.
A szerző a Corvinák újságírója.
Nyitókép: AFP/Dominika Zarzycka, illusztráció
***