A Gyurcsány-párt várhatóan új fokozatba kapcsol – jöhetnek az eddigieknél is súlyosabb követelések!

Egészen múlt hét szerdáig nagy őszi menetelésben volt a Demokratikus Koalíció, ami rá is fért, mert az utóbbi időben még csak kapargatni sem tudta a 18-20 százalékos támogatottsági üvegplafont, nemhogy áttörni. Október elején megkezdte az árnyékkormány programjának bemutatását, s általában hetente vett elő egy témát. Túl van már a szociális ügyeken, a nyugdíjkérdésen, a gazdaságon; elmondta, hogyan alakítaná át a rendészetet, az önkormányzat világát, milyen környezetvédelmi, energia- és fejlesztéspolitikát képzel el. Ezek gyaníthatóan nem igazán érik el az átlagszavazó ingerküszöbét, arra mindenesetre jók a rendezvényeik, hogy megmutassák, van alternatívájuk a kormány politikájával szemben, s arra még inkább megfelelnek, hogy összetrombitáljanak budapesti vagy vidéki helyszínre pár száz lelkes szimpatizánst.

Új korszakot hirdettek

A párt tizenkettedik születésnapján Gyurcsány Ferenc újabb nagy ívűnek képzelt beszédével kívánta megörvendeztetni híveit; beszélt a vallásosságról, a hitről, a szabadságról, a rendről, a szociáldemokrata értékekről. Ez utóbbi eszmei meg­határozást csupán néhány hónapja fedezte fel magában a párt, addig ügyesen titkolta, korábban inkább liberális balközép politikai erőnek tartotta magát. Persze ezek a definíciók túl bonyolultak a hétköznapi embernek, ezért inkább lefordították a flaszterpolitizálás szintjére a mondanivalójukat, miszerint az ajánlatuk, hogy meg lehessen élni a fizetésből, legyen mindenkinek háromhavi megtakarítása, s mindenki el tudjon utazni egy hétre pihenni. Továbbá felmelegítették és kissé átalakították egykori párttársuk, Botka László szlogenjét – ő gazdagokról beszélt –, miszerint „Fizessenek a milliárdosok!”. Emellett milliókhoz akarják eljuttatni a Leplezd le Orbánt! elnevezésű kiadványt, amelyben megkísérlik felnyitni az emberek szemét, hogy szerintük hogyan veri át őket a miniszterelnök és csapata. Az aduászuk a DK Plusz mobilalkalmazás, amellyel új korszakot hirdettek meg a párt életében, és azt ígérik a használóiknak, hogy az applikáció a politikai részvételnek is új értelmet fog adni.

Ebbe az egyre rózsaszínűbb álmokat kergető képbe rondított bele váratlanul Donáth Anna, aki a Válasz Online-on október 25-én megjelenő publicisztikájában beleszállt a DK-ba. Bár a tavaly áprilisban elbukott parlamenti választás után be-beszólogattak egymásnak az ellenzéki politikusok, ahogy a Momentum európai parlamenti képviselője – aki bár formálisan nem elnöke a pártnak, valójában ő a vezéregyéniség – megsorozta Gyurcsány Ferencet, Dobrev Klárát és az egész kompániát, az kuriózumnak számít. Donáth nem kertelt, szép kerek mondatokban, jó stílusban megírt publicisztikájában hazugnak nevezte a DK-sokat, olyanoknak, akik nem vállalják tetteikért a felelősséget, nem ismerik el a hibáikat, nem fogadják el a kritikákat, s az állításait példákkal igyekezett alátámasztani. A lila párti politikus levonta a konzekvenciát: a Demokratikus Koalíció akadálya a kormányváltásnak.

Sajnos nem láttuk Gyurcsányék arcát, amikor olvasták a szöveget, de el tudjuk képzelni, hogy a meglehetősen szangvinikus pártelnöknek mik voltak az első szavai. A DK hivatalos reakciója meglehetősen tömör és visszafogott, emellett kissé lekezelő volt. S a párt bármelyik politikusa szólalt meg, azt mondta, nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a publicisztikának, a nagyobb támogatottság ugyanis nagyobb felelősséget is jelent, s ezt magukra, a legerősebb ellenzéki pártra is érvényesnek tekintik. (Ám azt, hogy tényleg lehetett zavar a kommunikációs gépezetükben, többek közt az jelzi, hogy még portálunknak is válaszoltak, ami eddig nem volt jellemző rájuk.)

Helyezkedés

Az igazán nagy kérdés ezek után az, miért és miért épp most érezte szükségét annak Donáth, hogy megleckéztesse és kioktassa Gyurcsányékat, és hogyan folytatódhat ezek után az együttműködés a két párt, szélesebb kontextusban a hatpárti ellenzék között.

Bár a momentumos képviselő azzal indokolta a cikkét, hogy ideje megteremteni „az igazság kultúráját”, volt ennek kevésbé fennkölt oka is. A háttérben ugyanis már hónapok óta folynak a majdnem vérre menő csaták, amelyeken arról döntenek, kik és hol indulhatnak közös jelöltként az ön­kormányzati választáson. Információink szerint a DK brutálisan le akarja uralni a terepet, a közvélemény-kutatási eredményeknél is jobb pozíciókat akar magának kicsikarni.

Gyurcsányék utóbbi időben tanúsított túlmozgásos akciói is azt a célt szolgálták, hogy a többieknek bizonyítsák, nemcsak a felmérések alapján állnak sokkal jobban, mint a többiek, de egyedül ők azok, akiknek értelmezhető, pártszerű akcióik, megnyilvánulásaik vannak. S ebben nem is tévednek nagyot. A Párbeszéd gyakorlatilag nem csinál semmit azon kívül, hogy a néhány tagja elmegy akkugyárellenes lakossági fórumokra; a Magyar Szocialista Párt csak siránkozik, hogy már a szociáldemokrata jelzőt is lenyúlta tőle a DK, és hogy a többiek nem szeretnének közös EP-listát, így Brüsszelbe csak turistaként utazhatnak egy év múlva; a Jobbik azzal van elfoglalva, hogy mielőbb kiszakadjon a szivárványkoalícióból, új szövetségük a kisgazdákkal pedig inkább a politikai humor kategóriájába tartozik, mintsem elemzésre érdemes aktus; a Lehet Más a Politika kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy többet jelent neki a politizálás, mint hogy „Orbán, takarodj!”, és hogy vannak szakmai elképzelései. S van még a Momentum, amely a gyakran öncélú, eredményre nem vezető performanszaival, kordonbontásaival, festékszórós megmozdulásaival képtelen kitörni a 6–8 százalékos sávból, így a DK egyeduralma megkérdőjelezhetetlen azon a térfélen. Ezért gondolhatták úgy – mert Donáth nyilván nem egyedül döntött a cikk tartalmáról, időzítéséről, tehát a párt vezetésének kollektív álláspontját képviseli –, hogy érdemes lapot húzniuk tizenkilencre.

Még súlyosabb követelések

Ám ha úgy gondolták, hogy ezzel megsebezhetik legnagyobb riválisukat, s azzal, hogy kimondták az „igazságot”, elcsábíthatnak tőle szavazókat, valószínűleg alaposan tévedtek. A DK-s szavazó, szimpatizáns ugyanis nem értékalapon adja a voksát imádott pártjára, ő igazi gyurcsányista, dobrevista, varjuista – na, az talán mégsem –, hívő, aki tűzön-vízen át követi választottját, a végsőkig kitart mellette. Gyurcsány ezzel tisztában van, s épp emiatt nem valószínű, hogy különösképpen aggódna. De az is biztos, nem fogja elfelejteni, hogy az egyik szövetségese megalázta őt és árnyékminiszterelnökét, aki történetesen a felesége, ezért már feni a kést a sufniban. És egyébként is túl sok csapás érte az előző négy évben abban a politikai mezőben is, amelyet elvileg ural. Elbukták a 2019-es főpolgármester-jelölti, valamint a 2022-es miniszterelnök-jelölti előválasztást.

S hiába feddte meg néhány hónappal ezelőtt Karácsony Gergelyt, hogy nem teljesíti hazafias kötelezettségét, mert Budapestet felhasználva nem konfrontálódik a kormánnyal, és hiába lengette be, hogy van három ember is a tarsolyában, aki a főpolgármester kihívója lehet, a DK elnökének nagy valószínűséggel le kell nyelnie a békát, hogy a főpolgármester-választáson megint egy alig vegetáló párt, a Párbeszéd általa is tutyimutyinak tartott jelöltje mögé kell állnia. Mindennek pedig érdemi következményei lesznek a többi ellenzéki pártra nézve, a DK ugyanis gyaníthatóan még az eddigieknél is súlyosabb követelésekkel fog fellépni az önkormányzati jelöltek kiválasztásánál. Érdemes lesz figyelni a történéseket.

***

A legtöbb sütnivalója a DK-nak van

Nagy Attila Tibor politikai elemző

A Demokratikus Koalíció 2023-ban jelentékeny ideológiai irányeltolódást hajtott végre. A 2011-es megalakulása utáni első években még inkább egy kvázi neoliberális, blairi-schröderi harmadik utas vágányon mozgott – az egyének nagyobb felelőssége, a vállalatok megbecsülése, az állami és piaci szféra fokozottabb együttműködése –, ebben az évben viszont először csak a jelszavak szintjén, ősszel pedig részletes programpontokban is szociáldemokrata utat hirdetett meg. A DK most már államközpontú felfogást képvisel, amelyet elengedhetetlennek vél a társadalmi esélyegyenlőtlenségek, a szegénység következményeinek enyhítéséhez, s a gazdagabbak, a nagytőkések fokozott anyagi felelősségvállalása mellett érvel. Ez a szociáldemokrata irányvonal – amelyet Gyurcsány Ferenc születésnapi beszédében is megfigyelhettünk – részben tehát eltér a DK kezdeti irányvonalától, de nem jelent teljes szakítást vele. A Demokratikus Koalíció – ahogy A haza vigyáz rád programvízióban is olvasható – bár a közösség felől közelíti meg a politika kérdéseit, továbbra is kiáll az egyén szabadsága mellett. Ha az apró betűs részt is hajlandók vagyunk észrevenni, akkor azt látjuk, hogy Dávid Ferenc, az árnyékkormány gazdasági minisztere és Bodnár Zoltán volt nemzeti banki alelnök, árnyék-pénzügyminiszter gazdaságpolitikai felfogása gondoskodik arról, hogy a párt továbbra is figyelembe vegye a középvállalkozók és a nagyvállalatok érdekeit. Nemrég Bodnár az ATV Egyenes beszéd című műsorában óvott a túlzott béremeléstől, Dávid pedig – már csak politikusi tevékenykedése előtti munkaadói szövetségi főtitkárságából adódóan is – nem a munkavállalói jogok széles kiterjesztésének a harcosa. Valójában tehát a Demokratikus Koalíció átalakuló ideológiája, készülő programja nem mindenben következetes, de erénye, hogy legalább komolyabban hajlandó foglalkozni Magyarország helyzetével, az előtte álló kihívásokkal, és számos szakpolitikai javaslatot is kidolgoz – ez finoman szólva nem mondható el minden ellenzéki pártról. Nem mondható el bizony a Momentumról sem, hogy a szakmaiságban élné ki tettvágyát, hanem szimbolikus akciókra – például kordonbontásra – vagy, mint mostanában, a nagy ellenzéki rivális DK megtámadására fordítja energiáját. Nem látszik azonban a párt elnöksége részéről átgondolt stratégia arra nézvést, miként kívánja a DK-n kívüli ellenzéki szavazók minél nagyobb hányadát megnyerni. El kell ismerni azt is, hogy a legtöbb sütnivalója az ellenzéki pártok között a DK-nak van, ezt mutatja a DK Plusz applikáció, amely kvízekkel, jutalomjátékkal nemcsak passzív befogadásra, hanem aktív tevékenységre is igyekszik késztetni használóját, játszva népszerűsíti a pártot. Lehet fanyalogni az applikáción, de ilyen ötlet másnak nem jutott eszébe. Ettől továbbra is probléma, hogy Gyurcsányt se lenyelni, se kiköpni nem tudja az ellenzék, ezen még az applikáció sem segít.

Nyitókép: MTI / Hegedüs Róbert