„Sosem azt csinálja amit mond, ellenben amit csinál, azzal megvádol mindenki mást – nagyjából így néz ki az orbáni politika veleje. Például a magyar miniszterelnök ellilult fejjel vádol mindenkit bevándorláspártisággal, éppen most mutatja be, hogyan kell egy országban párhuzamos társadalmakat és No Go zónákat kreálni. Mini Gázákat, Kabulokat, Bangladesheket.
Nevezzük majdan őket nyugodtan az egyszerűség kedvéért orbángettóknak.
A történet ott kezdődött, amikor az orbánpárt a vezér és sleppje pillanatnyi politikai érdekeit követve besorolt szélsőjobbos bevándorlásellenesnek. A magyar határon persze azóta is az jár át aki akar, viszont cirka 700 ezer magyar fiatal is távozott a haldokló nyugatra a putyinizálódó országból.
A magyar gazdaság már előtte is fuldoklott a munkaerőhiánytól. Na erre jött a briliáns ötlet, hogy ha már a vizünk is fogyóban, akkor nosza, legyünk a vízpocsékoló, olcsó bérmunkásokat foglalkoztató kínai akkumulátorgyárak országa.
A víz persze nem tétel, azt majd elveszik a néptől. A magyar fiatalok helyébe meg a kormányunk importál majd olcsó távol-keleti munkaerőt.
Persze a híveknek most el kell valahogy magyarázni, hogy »ezek« az idegenek nem »azok«. Erre kell majd most új idegenrendészeti törvény, lesz valami idegenrendészeti szuperhatóság, szuperjogosítvánnyal, amivel a vendégmunkásokat bármikor, egy gombnyomásra hazaküldjük, ha már nincs rájuk szükség. Például ha a kitántorgókat elfogja a honvágy és hazajönnek Londonból, hogy az alföldi rónaságon dolgozhassanak kínai vezényszóra.”
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán