Az üzleti kapcsolatok nem sínylik meg a negatív beszámolókat. A kutatásból kiderül: az előző négy évben a német vállalatok átlagosan 85 százaléka állította, hogy újra befektetne Magyarországon, s csak egyes társaságok éltek panasszal. Ezen a téren az utóbbi egy évben ráadásul jelentősen javult a közvélekedés is, 2022-ben a németeknek csak a 31, 2023-ban viszont már a 48 százaléka mondta azt Magyarországról, hogy érdemes itt befektetni. A magyaroknak 2022-ben a 41, 2023-ban az 58 százaléka gondolta ezt Németországról. A kutatásból megtudható az is, hogy a pozitív tendencia közel másfél évtizedes trend: a külkereskedelmi termékforgalom 2010 óta a háromszorosára emelkedett, a magyar behozatal Németországból tavaly 12,5, a kivitel 14 billió forintra nőtt. Ezzel Magyarország 2022-ben Németország harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnerévé vált a Közép- és Kelet-Európát és a FÁK-ot magába foglaló régióban. A német tőkebefektetések értéke tavaly elérte a 17 milliárd eurót, ami óriási összeg.
Tisztázni kellene a vitákat
A magyar kormány szerint a politikai nézetkülönbségekből adódó vitákat nem szabad átvinni a gazdaságra. Mint Gulyás fogalmazott, nem tartozunk azok közé a tagállamok közé, amelyek a németek pénzéből akarnak élni, viszont Magyarország jó befektetési lehetőség arra, hogy a németek profitot termeljenek, s közben nagy tudással, hozzáadott értékkel, technológiával mindez a magyar gazdaság javára is válhat.
Vagyis a gazdasági összeköttetések továbbra is erősek, az érintettek optimisták, a két nép közötti szimpátia is megvan, sőt még egyes, az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben is egyezik a két ország érdeke-véleménye – ellenben a fősodratú média mindezt igyekszik lerontani. Gulyás szerint fennáll annak a veszélye, hogy „ott vész el az együttműködés, ahol a két ország alapvetően ugyanazt gondolja”.
Ennek szellemében tartott beszédet a bemutatón Michael Winzer, a Konrad Adenauer Alapítvány képviselet-vezetője is. Elmondta, hogy 2017 óta minden évben elvégzik a felmérést, s eddig mindig kiderült, a személyes kapcsolataikban jól megértik és nagyra becsülik egymást a két nemzet polgárai. A hivatalos, politikai szinteken azonban más a helyzet, ott különösen az utóbbi másfél évben mutatkozott „súlyponteltolódás”. Winzer szerint a vitákat úgymond tárgyszerűvé kellene tenni, mert minél több adat áll rendelkezésre, annál jobban látszik, mik a valós különbségek, és hol vannak félreértések. A jelek szerint ezt a magyar kormányzat is osztja.