A gazdasági kapcsolatok dinamikusan fejlődtek a két ország között, ám a német média gyakorlatilag egyoldalúan negatív Magyarországgal, illetve a kormányával szemben. A Nézőpont Intézet alapos kutatást készített a témában.
„Régen természetesnek vettük, hogy a magyar–német kapcsolatok jók, de 2023-ban már csak a magyarok 35, a németek 44 százaléka gondolja ezt, s igazuk van, a német kormány semmilyen szimbolikus gesztust nem tesz Magyarországnak, az abszurditásig fajuló jogállamisági vita mögött erős német szerepvállalás figyelhető meg” – von szomorú mérleget lapunknak Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője. Mint kifejti: gender- és családügyben, az ukrajnai béke kapcsán és a migráció elleni fellépésben is más a két kabinet érték- és érdekrendszere. Szerinte a németek ezzel egyik hagyományos közép-európai szövetségesüket veszítik el. A német tőke láthatóan ellentétes lépéseket tesz, mint a német kormány, de a helyükre egyre látványosabban próbálnak feltörni a franciák, elég csak a Liszt Ferenc reptér esetleges megvásárlására, a paksi bővítésre vagy a fegyverbeszerzések alakulására gondolni.
A Nézőpont Intézet a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájával közösen ismét átfogó kutatást készített, amelynek eredményét a közelmúltban mutatták be. A kutatás bevezetője megállapítja: Magyarország és Németország gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai kapcsolatai hagyományosan szorosak.
Ugyan az utóbbi évek ideológiai véleménykülönbsége a politikai nyilvánosságban nem ezt a benyomást kelti, a kötődések változatlanul erősek. A magyar kormány a konnektivitás stratégiájával ezek további gazdasági elmélyítését tűzte ki céljául, s a német kormányok is ezen dolgoznak országuk exportnagyhatalmi státusának védelmében. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is megerősítette ezt az alapvetést a kutatás bemutatóján, hangsúlyozva: a németek és a magyarok egyaránt erős Európai Unióban érdekeltek, és nézetazonosság van köztük például abban, hogy elutasítják a közös európai adósságot, illetve hogy fontos nekik a versenyképesség és a valós, teljesítményalapú értékelés.
„A legnagyobb problémánk a német média” – állapította meg a miniszter, megjegyezve, Németországban ugyan törvények garantálják a sajtószabadságot, az a valóságban nem létezik olyan formában, abban a sokszínűségben, ahogy Magyarországon. Ezt ott is érzik, hogy a németek fele sem tartja hitelesnek a német médiumokat.
Mráz ennek kapcsán rámutat egy szomorú következményre: a németek jobb véleménnyel vannak a velük sokszor kritikus lengyelekről, mint a velük hagyományosan barátságos magyarokról, ami minden bizonnyal a több mint egy évtizede zajló lejáratókampány eredménye. Látható az is, hogy a németek elsősorban az újságból és a tévéből tájékozódnak Magyarországról, márpedig „mindkettő egyoldalúan kritikus, néha gyűlölködő tartalmakat állít elő”. Fontos lenne ezért az alternatív online közösségek szerepe, ám áttörést még nem tudtak elérni.
Nézzük a részleteket! A 2022-es összehasonlító médiavizsgálatból kiderült, hogy míg a német médiumok Magyarországról szóló megjelenéseinek a 77 százaléka negatív, sőt a pozitív cikkek száma nem éri el az 1 százalékot sem, addig a magyar médiumokban regisztrált megjelenéseknek alig a 13 százaléka volt negatív a német kormánnyal kapcsolatban. Kijelenthető: a német sajtó mintegy hatszor kritikusabb a magyar kormánnyal és intézkedéseivel, mint a magyar a német kormánnyal. „Erre utalt a Mandinernek adott interjújában Bayer Zsolt is – csak a Nézőpontot összekeverte Orbán Balázzsal –, s joggal emelte ki: ez is mutatja a németek távolodását hazánktól” – teszi hozzá Mráz. Egyúttal rámutat: az emberi szinten nincs távolodás, rokoni, baráti és munkatársi viszonyban a két nép sarjainak magas az elfogadása. Mindazonáltal a nemzetiségek politikai képviselete Magyarországon erősebb, mint a németeknél.
Mindezek tükrében aligha meglepő, hogy a magyaroknak jobb véleményük van Németországról, mint fordítva: 66 százalékuk gondolja például azt, hogy Németországban tiszteletben tartják a demokráciát és a jogállamiságot, a németeknek viszont csak a 42 százaléka vélekedik ugyanígy Magyarországról.
Az üzleti kapcsolatok nem sínylik meg a negatív beszámolókat. A kutatásból kiderül: az előző négy évben a német vállalatok átlagosan 85 százaléka állította, hogy újra befektetne Magyarországon, s csak egyes társaságok éltek panasszal. Ezen a téren az utóbbi egy évben ráadásul jelentősen javult a közvélekedés is, 2022-ben a németeknek csak a 31, 2023-ban viszont már a 48 százaléka mondta azt Magyarországról, hogy érdemes itt befektetni. A magyaroknak 2022-ben a 41, 2023-ban az 58 százaléka gondolta ezt Németországról. A kutatásból megtudható az is, hogy a pozitív tendencia közel másfél évtizedes trend: a külkereskedelmi termékforgalom 2010 óta a háromszorosára emelkedett, a magyar behozatal Németországból tavaly 12,5, a kivitel 14 billió forintra nőtt. Ezzel Magyarország 2022-ben Németország harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnerévé vált a Közép- és Kelet-Európát és a FÁK-ot magába foglaló régióban. A német tőkebefektetések értéke tavaly elérte a 17 milliárd eurót, ami óriási összeg.
A magyar kormány szerint a politikai nézetkülönbségekből adódó vitákat nem szabad átvinni a gazdaságra. Mint Gulyás fogalmazott, nem tartozunk azok közé a tagállamok közé, amelyek a németek pénzéből akarnak élni, viszont Magyarország jó befektetési lehetőség arra, hogy a németek profitot termeljenek, s közben nagy tudással, hozzáadott értékkel, technológiával mindez a magyar gazdaság javára is válhat.
Vagyis a gazdasági összeköttetések továbbra is erősek, az érintettek optimisták, a két nép közötti szimpátia is megvan, sőt még egyes, az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben is egyezik a két ország érdeke-véleménye – ellenben a fősodratú média mindezt igyekszik lerontani. Gulyás szerint fennáll annak a veszélye, hogy „ott vész el az együttműködés, ahol a két ország alapvetően ugyanazt gondolja”.
Ennek szellemében tartott beszédet a bemutatón Michael Winzer, a Konrad Adenauer Alapítvány képviselet-vezetője is. Elmondta, hogy 2017 óta minden évben elvégzik a felmérést, s eddig mindig kiderült, a személyes kapcsolataikban jól megértik és nagyra becsülik egymást a két nemzet polgárai. A hivatalos, politikai szinteken azonban más a helyzet, ott különösen az utóbbi másfél évben mutatkozott „súlyponteltolódás”. Winzer szerint a vitákat úgymond tárgyszerűvé kellene tenni, mert minél több adat áll rendelkezésre, annál jobban látszik, mik a valós különbségek, és hol vannak félreértések. A jelek szerint ezt a magyar kormányzat is osztja.
Nyitóképen: Angela Merkel német kancellár és Orbán Viktor miniszterelnök Berlinben, a kancellár hivatalában 2020. február 10-én. Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Gulyás Gergely a kormányinfón arra is kitért, hogy a kormány a jövőben is csak akkor támogat uniós szankciós döntéseket, ha azok nem sértik a magyar érdekeket.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Politikai eszközökkel támadják Magyarországot.
A Gondosóra az elmúlt években több mint 70 ezer alkalommal mentett életet, és több mint 660 ezer esetben nyújtott általános segítséget a hétköznapokban.
