Köztudomásúlag nagy fanyalgó vagyok, ha filmekről vagy televíziós sorozatokról van szó. Igyekszem mindent megnézni, ami itthon készül, s különösen a magyar történelem megjelenítésére tett kísérletek foglalkoztatnak. Ezért vártam olyan izgatottan a Tündérkert című televíziós sorozat megjelenését. Izgatottan, de óvatos távolságtartással, jó magyar szokás szerint az első pillanattól fogva a hibákat, a kifogásolni való dolgokat keresve benne. A megtekintése előtt szinte az összes kritikát elolvastam, amik csak erősítették bennem azt a képet, hogy egy újabb mellényúlásban lesz részem, s az első rész tovább mélyítette ezt az előítéletet.
A televíziós sorozatok térhódítása elől én sem tudok kitérni, az utóbbi években nagy sorozatfaló lettem, nincs olyan politikai krimi vagy kémtörténet, nincs olyan régi időkbe vagy a jövőbe repítő történet- vagy mesefolyam, amit ne néztem volna meg a nagy streamszolgáltatók felületein, a Faudától a Babilon Berlinen át A mandalóriig. Mára a sorozatok, különösen a négy–nyolc részből álló minisorozatok egyenrangú kihívói lettek a nagy mozifilmeknek, nem egy esetben az ember egy éjszaka alatt néz végig öt-hat órányi anyagot, mert egyszerűen beszippantják a professzionális eszközökkel képernyőre vitt sztorik. De azokból az időkből is van meghatározó élményem, amikor a sorozatok még csak a mozifilmek szegény kistestvéreinek számítottak: ez a hazai televíziózás hőskorában, 1979-ben született, hatrészes, magyar–olasz–francia–nyugatnémet tévéfilmsorozat, a Sándor Mátyás, amelyben Bujtor István világklasszisokhoz méltó alakítást nyújtott.
Mi lenne, ha minden titkunkat, minden félrelépésünket elrejthetnénk? Ha minden bűnös gondolatunkat és tettünket egy fekete táska rejtené el? Mi lenne, ha még a házasságunkat is ez határozná meg?
Fúj, csúnya, rossz szójáték – de annál találóbb. Az elsőfilmes francia rendező vidéki kis története ugyanis minden, amit manapság sajnos nem, vagy csak nehezen találunk meg a moziban.
Alapja még a videójátékok között is ritka egyszerű sztorival rendelkezik, de ha valami sikeres, azt ugye addig kell ütni, amíg meleg. Az Egy Minecraft film pedig még sikert is hozhat a Warnernek.
Ukránok helyett szíriai menekültek érkeztek a faluba, ami miatt elszabadultak az indulatok. Magyarul migráció kapcsán itt is az megy, mint máshol, csak kicsiben.
Minden kornak megvannak a legfontosabb klasszikusai. A Disney-féle új Hófehérke esélyesen nem lesz az, de ettől még nem is olyan borzalmas, mint amilyennek elkönyveltük.
Homoszexualitást éltető film kerül áprilisban a mozikba – az alkotók büszkék a valósághű szexjelenetekre. Daniel Craig és a tavalyi Challengers olasz rendezője a kedélyeket borzolja.
A magyar válogatott támadóval kapcsolatban folyamatosak a megkeresések.
A szupranacionális bíróság szerint a magyar hatóságoknak őrizetbe kellett volna venniük az izraeli miniszterelnököt. Orbán Viktor viszont jó előre szólt, hogy ez nem fog megtörténni.
