Ma még elháríthatóak a veszélyek, ma még kezelhetőek a válságok

„Tisztelt Vendégek! Tisztelt Kollégák! Kedves Barátaink!

Örömmel köszöntöm az Európai Konzervatívok és Reformerek politikai pártcsaládjának képviselőit, Isten hozta Önöket Magyarországon!
Köszönöm a mai találkozónk főszervezőjének, Magyar Anna barátunknak a nagyszerű munkát, melynek eredményeként ilyen szép számban találkozhatnak az európai patrióták, itt, Budapesten, az Országházban – a megfelelő időben.

Miért is megfelelőek a mostani idők az európai konzervatívok és reformerek számára, mindazok számára, akik szeretik európai szülőföldjüket, a nemzetüket és országukat, és tisztelik a józan észt, azaz a normalitást?

Tragikus lokális háborúk dúlnak a szűkebb és tágabb környezetünkben, olyan háborúk, amelyek pillanatok alatt globálissá válhatnak. Minden európai országban vészjósló demográfiai, pénzügyi, gazdasági, kulturális és politikai válságjelenségek mutatkoznak.
Jogos a kérdés: miért volna ez bárki számára megfelelő idő? Azok ideje ez – kedves Barátaim –, akik nemcsak szeretetet, hanem felelősséget is éreznek Európa sorsa, és benne a saját nemzetük sorsa iránt.

Azért megfelelő az idő, mert még lehet, de már kell is cselekedni! Ha elmulasztjuk a cselekvésre alkalmas mostani jó időt, később a cselekvésképtelenség ideje fog rabul ejteni bennünket.

Ma még elháríthatóak a veszélyek, ma még kezelhetőek a válságok. Ma még megakadályozható az a készülő világpolitikai alku, amelynek keretében a nyugati politikai osztály velünk szemben álló része, a saját biztonsága és jóléte érdekében nem pusztán Európa keleti felét áldozza fel – mint ahogyan ezt a XX. század második felében tette –, hanem ezúttal egész Európát feláldozza az atlanti világ mai urainak érdekei miatt.

Nos, a kérdés, kedves Barátaink, hogy mit tehetnek mindebben az európai konzervatívok és reformerek? Mi a legfontosabb, amit az európai konzervatívoknak mindenáron meg kell őrizniük, és mi a legelső, amit az európai reformereknek meg kell újítaniuk?

Az első kérdésre a legrövidebb válasz úgy hangzik, hogy az XXI. században az európai politikai konzervativizmusnak létfontosságú megőriznie az európai józan észt, a »sensus communis«-t, ahogyan azt az európai kultúrában már több mint kétezer éve latinul megfogalmazták.

Ha ugyanis, az európai közgondolkodásból kitörlik a normalitást, ha az európai emberek józan ész iránti érzékét eltompítják majd felszámolják, akkor földrészünkön egy olyan kultúraváltás fog bekövetkezni, amelyben Európa megszűnik az európai emberek otthona lenni, akkor elidegenítenek bennünket a szülőföldünktől.
A második kérdésre adható legrövidebb válasz pedig úgy hangzik, hogy az európai reformereknek mindenekelőtt az államról mint közhatalomról való közgondolkodást kell megújítaniuk!

Ha ugyanis Európában az előttünk álló időkben a demokratikus államokat mint közhatalmakat maguk alá gyűrik a demokratikus legitimációval nem rendelkező globális magánhatalmak, akkor földrészünkön nemcsak a parlamenti demokrácia intézménye züllik szét, hanem sok száz millió európai számára eltűnik a szabadság és az emberi méltósággal élhető élet esélye is.”

Nyitókép:  Földházi Árpád/Mandiner