Ha válni lehet, pedig keresztények vagyunk, akkor az eutanázia mitől tabutéma?

„Na, és ha már itt vagyunk, egészen pontosan az eutanázia kérdésénél – talán már kitalálták, hogy a jó halál gondolata és minden egyéb felvetés erre lyukad majd ki –, akkor bizony fel kell tenni a kérdést: mi fontosabb 2023-ban? Egyáltalán, van-e ennek a kérdésnek az ún. idők jeleinek tükrében egyrészt vagy másrészt értelmezhető relevanciája? Lehet-e ugyanúgy kulturális és csakis kulturális dimenzióban értelmezni ezt a kérdést, mint ahogy manapság a köznapokban – legalább magunknak ne hazudjunk – az összes keresztény alapvetést értelmezzük, vagy ezt másként kell? Nem tudom, kérdezem.

Keresztény tanítás szerint például nincs válás. A mai társadalomban pedig van válás. Szemben áll egymással a kettő? Elég nyilvánvalóan. Keresztény tanítás szerint nincs, nem lehetséges abortusz. A mai társadalomban van, mégpedig pont Magyarországon meglehetősen liberális az erről rendelkező törvény. Egy sor ilyet fel lehetne sorolni.

Mondhatjuk azt, hogy a halálról szóló keresztény tanítás magasabb rendű, mint a házasságról vagy a gyilkolásról szóló? Nem állítok semmit, kérdéseket teszek fel. Vindikálhatjuk-e magunknak azt a jogot, hogy eldöntsük, melyik tanítás fontosabb és melyik kevésbé? Válogathatunk-e úgy, mint a piacon? Mert a rómaiak vagy éppen a görögök is teljesen máshogy álltak ehhez a kérdéshez. Meg egy csomó más mindenhez is.

Nem tudom, mi a megoldás és osztom azoknak a véleményeknek egy részét is, amelyek attól tartanak, hogy bármilyen eutanázia engedélyezése nagyon szürke és ellenőrizhetetlen utat nyitna olyan esetekben, amikor öregekre és betegekre adott családoknak már nincs szüksége. Valid félelem. De azt a meglátást is osztom, aki cselekvőképessége teljes birtokában úgy dönt, úgy döntene, hogy nem kíván borzasztó szenvedésekkel szembenézni. És szerencsére ebben a kérdésben, a nagy általánosságot tekintve, soha nem kell döntenem.”

Nyitókép: DIGICOMPHOTO / SCIENCE PHOTO LIBRA / FCA / SCIENCE PHOTO LIBRARY VIA AFP