Ez nem holmi színpadias gesztus – Vidnyánszky emelt fővel távozhat

2023. november 13. 17:27

Színházteremtő egyéniség, akinek munkássága és lemondása is egyedülálló.

2023. november 13. 17:27
null
Constantinovits Milán
Mandiner

Legördült a függöny, egy darab most véget érni látszik. Vidnyánszky Attila lemondott a Nemzeti Színház vezérigazgatói pozíciójáról. Bár még a fenntartót képviselő Csák János miniszter nem hagyta jóvá a távozási szándékot, 

a gesztus egyedülálló alkalmat kínál a mérlegvonásra, visszatekintésre.

Vidnyánszky a szovjet színházi tanulmányok után kőszínházi működését a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház megalapításával kezdte meg, ami önmagában is kultúrtörténeti mérföldkő. Az ő szívós szervező- és tehetséggondozó munkájával indult meg a rendszerváltás után az állandó kárpátaljai színjátszás, számos értékkel gazdagítva a nemzeti kultúrát. Innen indult útjára Szűcs Nelli, Trill Zsolt vagy Tarpai Viktória sokszínű pályája is, és az értékteremtés állandóságát mutatja, hogy 

a teátrum a háború árnyékában a mai napig működik Beregszászban.

Itt, a Bereg-vidéken forrott ki Vidnyánszky sajátos, összetéveszthetetlenül markáns színházi formanyelve is, ami debreceni korszakában, illetve 2013-tól a fővárosi rendezéseiben is manifesztálódott. Létrehozta az úgynevezett költői színházat, ami új korszakot, ha úgy tetszik, új kánont jelez a honi színháztörténetben.

Érkezésével egy népi forrásokból táplálkozó, katarzisközpontú drámai látásmód nyert teret. A népiség nem pusztán a folklorisztikai motívumrendszer gazdag használatát jelenti, hanem az ősi forrásokhoz, az egyéni és kollektív identitásokhoz való visszatalálás esztétikáját is. Ahogy ő maga megfogalmazta: „A vers sűrű, szimbólumok, metaforák, jelek szövete. Ilyennek gondolom a költői színházat is, amely a valóságnak nem egyszerűen a tükre, hiszen a földi életet úgy próbálja megragadni, hogy mindig jelen legyen a metafizikai dimenzió is.”

Látásmódja és vizionárius kifejezéskultúrája a pesti színházi közegben szokatlannak hatott, 

az urbánus színikritika nehezen tudta befogadni az Alföldi-éra után.

Nehezen vagy sehogy sem tudták kibontani Vidnyánszky sűrű szimbólumszövését és a gyakran metafizikai térbe emelt nemzeti témákat, így például a Tizenhárom almafa Wass Albert-interpretációját sem. Hasonlóképp e kritikusok részéről értetlenség övezte Bánk bán- vagy épp Az ember tragédiája-újraálmodását is.

Vidnyánszky megmutatta, hogy a színházról való gondolkodásunk lehet úgy forradalmi, hogy közben az egyébként különösen mély irodalmi hagyományainkból merítünk. Hogy 

a nemzeteszmény lehet drámaszervező erő, és hogy a katarzisnak a posztmodern világban is van létjoga.

Végül a lemondás gesztusáról. Nem tudjuk még, mi történt pontosan, mi vezetett a színházi balesethez, mennyiben háramlik jogilag a felelősség a főigazgatóra. Azt viszont tudjuk, hogy ilyen esetben az erkölcsi felelősség mindig a vezetőt terheli. És azt is tudjuk, hogy világunkban rendkívül ritkán és kevesek vállalják is azt. Vidnyánszky azonban megtette, és ha mennie kell, emelt fővel távozhat. 

Ha így alakul, akkor az újkori magyar színháztörténet teremtő egyénisége lép a függöny mögé.

(Nyitókép: Ficsor Márton)

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

Tavaszi kampány

Kapcsolódó cikkek

Összesen 38 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Dixtroy
2024. január 26. 14:56
Alfődi már köpi a talpát, hogy akkor gyüszmékel vissza. Jój.
Verdbenekhy
2023. november 14. 16:18
De igen, ez pontosan egy olcsó, hónaljszagú színpadias gesztus! Előre megbeszélve: "te lemondasz, én nem fogadom el..." kecske-káposzta! Szánalmas ripacstempó...
cserszömörce
2023. november 14. 00:18
A lemodas az az alap, hiszen rendezoje a darabnak. A kovetkezo lepes a buntetojogi felelossegre vonas. Emelt forol nincs itt szo egyaltalan.
Skywalker_bp
2023. november 13. 21:50
Ez egy korrekt írás. Gratulálok. Frankón. Pedig nem szoktam kedvelni Milán írásait, mert túlságosan sok nekem benne a hatalomnak megfelelés. Ok, nem a Rákay Kàlmán féle zsákállat szintû gerinctelenség, de azért bôven túlteljesítôek általában a Milán cikkek. Ez az írás viszont, különösen összevetve Ókovács és Demeter egymás sarkát taposó s_ggnyalásával, kifejezett felüdülés.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik