Elzúgtak forradalmaink, mielőtt elkezdődtek volna

„A magyar nem forradalmár alkat, ezért itt nem teremnek endogén kommunisták sem. Ide mindig exportálni kellett az idegen nevelésű kommunistát, aki sosem tudott, ezért nem is nagyon próbált magyarul viselkedni. Ez a magyarázat arra, hogy amíg más népeknél összefértek a nemzeti célokkal és szellemiséggel, nekünk kommunistából is a leghitványabb jutott, aki a saját országában gyűlölt mindent, ami magyar. Mert az itteniek nem a mi földünkből nőttek ki, ahogy például a román és a cseh kommunisták a román és a cseh földből. Ezért nincs fogadókészség most sem idehaza a világforradalomra.

A világforradalom a történelmi baloldali program, de Magyarországon addig tudott nagy és népszerű lenni a baloldal, amíg az emberek a stabilitást, az állandóságot kötötték hozzá, és amíg nem verte szét a fennálló társadalmi rendet. Amikor viszont 2006-ban szétverte, azóta úgy megbünteték az emberek a baloldalt, hogy a hatalom közelébe szagolni se engedik.

Mostanra egyetlen baloldali erő maradt, amelyre viszonylagos tömegigény mutatkozik: Gyurcsány agresszív, lebüdösödött, irigy, proli posztkomcsi pártja, amelyről minden negatívuma mellett el lehet mondani, hogy legalább idehaza alakult meg az erjedt MSZP romjain, és (többnyire) nem Washingtonból, New Yorkból, Langley-ből vezényelték ide. Ők a magyarok mélypontja, de legalább magyarok. A közéletben pattogó woke-világforradalmárok viszont szellemükben teljesen idegenek, nem magyarok, és nem is tudnak úgy viselkedni. Nekünk se érdemes azzal fáradnunk, hogy annak tekintjük őket. A forradalmár ugyanis tőről metszett világpolgár, nincs nemzetisége, hanem a világfalu lakója. Bizonyára nem sértődik meg, ha annak tekintjük, ami.”

***

Nyitókép: MTI/Bojár Sándor