A kommunizmus hanyatlása a kilőtt tankokkal kezdődött, és reméljük, általunk végződik. A pártállam lelkünkbe szorult maradványait azonban még idő lesz kitisztítani.
Október 23-án évtizedeken keresztül a Corvin közben, nagyszüleim lakásán gyűlt össze a család apraja-nagyja. Ahogy e hasábokon is elmeséltem, nagyapámék '56-ban is ott laktak, és ő maga orvosként vett részt a Corvin közi forradalomárok ellátásában. Nagymamám testvére pedig a körútra néző tankelhárító löveget kezelte, amíg a november 4-i invázióban hősi halált nem halt.
Ezt is ajánljuk a témában
Ötvenhat krónikáját jól ismerjük, azonban a történelem mindig életszerűbb, plasztikusabb az egyéni sorsokon keresztül szemlélve. Ismerjék meg a Corvin köz orvosának és egy hős pesti srácnak a történetét – egy család történetét a forradalomban, amely a személyes kötődésen túl minden elemében tükrözi a kor nyomorúságát és közhangulatát.
Minden sikeresen kilőtt tank után egy-egy rovátkát vésett a Corvin közi lakás ajtófélfájába, amit gyerekként minden alkalommal megcsodáltam. És keresgéltem azt a bátorságot, lélekerőt, tán vakmerőséget, ami bárkit is arra visz rá, hogy fiatal felnőttként egy világbirodalom tankcsövei elé álljon.
Felnőtt fejjel sem tekintek másképp az ő életáldozatára, csak jobban megértve és a történelem kontextusába helyezve '56 eseményeit, még értékesebbnek érzem az ő harcukat és mártíromságukat. Az elnyomó szovjet rendszer bűne ugyanis nem csupán a kiömlött vérben mérhető.
A negyvenévnyi, társadalmunkat átható lélekmérgezés talán még súlyosabb és messzebb ható bűn.
Egy olyan rendszer kiépülése és megszilárdulása, ami az érdemtelenek felemelkedésével, a tudás helyett a párthit vak hűségével és az emberek közti alapvető bizalom erjesztésével mérgezett minket. Bűne, hogy bűnössé tette a hazaszeretetet, gyanakvást és fortélyos félelmet plántált az ösztöneinkbe, míg végül megédesítette a szabadságnak hazudott falansztert. Bűne, hogy a gulyáskommunizmus és a legvidámabb barakk illúziójával kábította el a lázadó szellemet, és mércévé tette a középszert. Bűne, hogy a hamis megelégedés és a cinikus hallgatás kultúráját növesztette nagyra a lelkekben.
Bűne, hogy autonóm gondolkodás helyett a házmesterlelkiséget táplálta belénk.
Mindebből pedig kitörni, a kommunizmus karmikus átkát megszegni a magyarság számára új életfeladatot jelentett 1989 után. Most már azonban kimondhatjuk, hogy minden jó szándék ellenére e nemzedéki küldetés ott, akkor a ’90-es években elbukott. A hálózat átmentette önmagát, s az önhittség, a szakértelem hiánya, no meg a végtelen naivitás elgáncsolta a teljes rendszer-, illetve szemléletváltást.
Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka úgy fogalmazott, hogy a kommunizmus bukása az ’56-os pesti srácokkal indult el. Igaza volt, de azt nem láthatta, hogy e művelet befejezéséig még évtizedeket kell várni. A mi feladatunk, hogy e küldetést bevégezzük, és felszámoljuk a velünk élő kommunizmus csökevényeit. Ezt politikai-gazdasági szinten, a lehetséges módon sikerült véghez vinni.
A pártállam lelkünkbe szorult maradványait azonban még idő lesz kitisztítani.
Ha abban nemzeti konszenzus lehet, hogy hazánk önrendelkezése mindennél előbbre való, és hogy a világ kihívásait kötelességünk mindig a összmagyarság szemszögén át nézni, akkor elmondhatjuk, hogy '56 hősei nem hiába haltak. Ha végre nemzeti érdekeinkben értékközösséget lelhetünk, akkor nem csupán a mártíromság szimbóluma, hanem a hősök által megkezdett és az általunk befejezett munka jelzése lesz minden rovátka az ajtófélfában.
Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka
A szociáldemokrácia egyik legjelesebb hazai képviselője száműzetésben hunyt el 1976-ban.
Akik igazán számítanak! – írta a miniszterelnök politikai igazgatója.
A donyecki bányász, Alekszej Sztahanov Sztálin halála után már nem volt fontos. .
Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész tette világossá, vonható-e párhuzam az 1956-os magyarországi forradalmi események és a jelenleg dúló orosz-ukrán háború között.
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
A trágár „túszejtő” Magyar Péternek nagyon tetszik a szitu – kérdés, hogy a „túszok” meddig bírják még a strapát. Kacsoh Dániel írása.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
