A tévhitek többek között, hogy a zöldhulladék elszállítása még károsabb, hiszen műanyag zsákokban tesszük ki a szemetet, melyet dízelüzemű autókkal viszik el. Pedig ha a komposztálás helyben nem oldható meg, akkor a zöldhulladék elszállítása még mindig kevésbé káros, mint az égetés. A zöldhulladék-gyűjtő zsákok kezeléséről a hulladékkezelő telephelyén gondoskodnak, és a településeken végighaladó járművek szennyezése is jóval kisebb, mint a hulladék elégetése. Mivel az égetés során szűrők használata nélkül, órákon át kontrollálatlanul kerülnek a szennyező anyagok a levegőbe – magyarázták.
De az sem igaz, hogy „a komposztálás csak a városi emberek hóbortja”, mivel számos olyan több hektáron gazdálkodó akad, akik a területüket égetés nélkül gondozzák és művelik. Az általános tudományos megközelítés szerint
amennyi zöldhulladék egy kertben keletkezik, az ott el is komposztálható.
A nagyobb ágakat pedig megfelelően kiszárítva el lehet idővel égetni a kályhákban vagy egyéb tüzelőberendezésekben. De ha erre nincs lehetőség, akkor a zöldhulladékos zsákokra kell azokat helyezni, és a hulladékkezelő majd elszállítja. Akinek pedig nagyobb kertje van, esetleg gazdálkodik is, érdemes beszereznie egy aprító- vagy szecskázógépet, amely mind a „könnyű” kerti hulladék, mind a nagyobb ágak, tüskés gallyak, tűlevelűek vagy lágyszárúak aprításában a segítségükre lehet.
Továbbá az is tévedés, hogy bizonyos kórokozók csak égetéssel pusztíthatók el. A lebontó, kórokozó szervezetek ugyanis általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek: azaz egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik. Ha jó a komposzt, és kellő mennyiségben – néhány köbméter rendelkezésre áll, akkor komoly hőtermelésre képes, amely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja – tették hozzá.