A hátsó ajtó

„Karácsony menekül. Menekül a sajtó munkatársai, de leginkább saját maga elől. Mert az még hagyján, hogy soha egyetlenegyszer nem vállalt még felelősséget semmiért életében, most csőstül jönnek a gondok. (...)

Csoda-e, hogy ez a két lábon járó szerencsétlenség nem kíván szóba állni egyetlen újságíróval sem, Heiter és Bohár kolléga elől pedig kifejezetten bujkál a titokzatos hátsó ajtókat igénybevéve?

Bujkálna ő a magukat nagyon függetlennek, objektívnak és szakmailag utánozhatatlannak tartó balliberális kollégák elől is, csak ők valahogy nem üldözik mostanság, aminek okát e lap olvasóinak nem kell magyarázni. A baj csak az, hogy bujkálásával nem teszi meg nem történtté a kampányfinanszírozásra vonatkozó szabályok kijátszását. Azt hitték, jól kitalálták, hiszen csak a pártoknak volt szó szerint tiltva külföldi pénzek bevonása erre a célra. Ráadásul szankciók sem sújtották azt, aki megszegte a kijátszható szabályt. De azért mi ne feledjük ennek a valóságos olvasatát, miszerint idegen pénzből, idegen érdekek mentén ez a magát rendkívül demokratikusnak és jogállaminak tartó bagázs megpróbálta megbuktatni a nemzeti kormányt, és már megint trükközéssel, sunyisággal és törvénytelen módon akarták befolyásolni a magyar választópolgárok akaratát.

Elemi érdekünk, hogy záros határidőn belül fogadják el a parlamentben a szuverenitás védelméről szóló törvényt, ami bezárja ezeket a kiskapukat. És derüljön fény minél hamarabb minden részletre, a csalókra, hamisítókra, pénzmosókra pedig csapódjon rá a börtön ajtaja! Ne a hátsó, hanem a főbejárat.”

Fotó: MTI/Balogh Zoltán