Valami nyugati „tudományos” folyóirat közölte, a gyerekkel való kiabálás ugyanolyan káros lehet, mint a fizikai bántalmazás

„Olvasom, hogy valami nyugati »tudományos« folyóirat közölte, hogy a gyerekkel való kiabálás ugyanolyan káros lehet, mint a fizikai vagy szexuális bántalmazás. Sőt, azoknál a fiataloknál, akikkel gyerekkorukban kiabáltak a szüleik, vagy lehülyézték őket, nagyobb az önkárosítás, a drogozás és a börtönbe kerülés kockázata. Ezért aztán a gyerekekkel való durva beszédet a bántalmazás egyik formájaként kéne számon tartani. S bár nem írja a cikk, de ez következik mindebből – ennek megfelelően szankcionálni. (Ehhez pedig nyilván elengedhetetlen a folyamatos megfigyelés és jelentés.)

Még az anarchista-terrorista neoluddista (amúgy egy rossz útra tévedt, megőrült zseni és vátesz) Ted Kaczynski írta sok évtizede, hogy a baloldal a fizikai fenyítés eltörlésénél vagy a dohányzás és az ártalmasnak kikiáltott kaják betiltásánál sem fog megállni. Újabb és újabb témát fog találni, amit erőszaknak meg elnyomásnak fog titulálni, hogy az emberi élet minél nagyobb területét uralja. Ebben az emancipatorikusnak csúfolt permanens kulturális forradalomban a baloldal mindig a teljes és totális kontroll megszerzése felé tör.

Szerintem diagnózisa helyes, prognózisa hátborzongatóan pontos, de nem teljes. Ez a fajta törekvés ugyanis nem a teljes kontroll, mint abszolút rend, hanem a teljes dekonstrukciót, leépítést, redukciót célozza. A fenti »reformjavaslat« például a család de facto teljes megszüntetését, a szülői jog, illetve a szülő-gyermek kapcsolat minimumra csökkentését. Melynek vége a falanszter vagy valami hasonló a romantikus elképzelésekben, de itt nincsenek ilyen romantikus elképzelések, csak a pusztítás öröme.

Én nem mondanám, hogy »a« baloldal, mert az sokféle. Bizonyos dolgokban magamat is annak tartom. Inkább úgy fogalmaznék, »ez a fajta« baloldal nem emberi. Diabolikus és démoni. Így kell hozzáállni és kezelni. Nemhogy nem alternatívája a keleti despotikus kleptokráciáknak, de gonoszságban ez utóbbiak őutána kullognak.”

***

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner