Senki nem tudja megmondani, hány terrorista szivárgott be a kontinensre az illegális bevándorlók tömegeivel. Kiszámíthatatlan, hány alvósejt, öngyilkos merénylő vár a jelre, hogy megindítsa szent háborúját a hitetlenek ellen. Utóbbi kifejezést jó, ha ízlelgetik azok az ateista progresszívek is, akik titkon olcsó segítségnek tekintették a muszlim antiszemitizust és keresztényellenességet a gyalázatosnak minősített egyházak elleni küzdelmükben. Csakhogy jó, ha tudják, az iszlám terror elsőként a Korán-égetőket, az isteni és természeti törvényeket megtagadókat, a valódi hitetleneket fejezi le. Ha nem hiszik, menjenek el egy no-go zónába, és tartsanak kiselőadást az állam és az egyház szétválasztásának szükségességéről. De kevésbé ártalmas az egészségre, ha végre megfontolják a katari külügyminiszter szavait, aki szerint a Nyugat legnagyobb baja, hogy azt hiszi, ismeri az iszlámot, miközben semmit nem tud róla. Nem ártana tenni valamit ez ellen a tudatlanság ellen, mert elnézve a Hamász és a terror melletti tüntetések egyre vadabb jellegét Európa nagyvárosaiban, durva meglepetések érhetik mindazokat, akik még mindig jóemberkedésnek hiszik a határsértők pátyolgatását.
»Pápaságom elején megállapítottam, hogy egy kis darabokban zajló harmadik világháborút élünk, aztán láttam, hogy ezek a darabok egyre nagyobbak lettek, most pedig azt gondolom, hogy egy nagy darabbá álltak össze.« Ezt Ferenc pápa mondta a minap.
Szavai megfontolandók azok számára is, akik semmibe nézik hitét és egyházát. Értékelhetnék legalább következetes kiállását a béke mellett, bár a hazai gyűlölködőknek ez nem fog menni, hiszen akkor Orbán Viktort is el kellene e tekintetben ismerniük. De a háborúpártiaknak nyilván nem tetszenek a pápa azon gondolatai sem, hogy nem szabad hozzászoknunk a háborúhoz, nem engedhetjük meg, hogy szívünk és elménk érzéketlenné váljon a sorozatos szörnyűségeket látva, melyeket Isten és az ember ellen elkövetnek.