„Évtizedekkel ezelőtt egy irodalmi társaságban, ha túl sok szó esett valamilyen témáról, amitől voltaképpen szabadulni akartak, de újra és újra előjött, akkor valaki megszólalt: »Még mindig Esterházyról beszélünk?«
Kicsit ezzel az érzéssel, félve kezdtem bele a cikk írásába, mert fontosságán és hatásán jóval felül reprezentáltan van jelen a közéletben a homoszexualitás kérdése, mégsem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül, mert akkor csak a tőlünk idegen narratíva érvényesül.
Ismét egy cikk, ami megmutatja, hogyan működik a dolog: az index.hu Gryllus Dorkával készített interjút az általa írt és rendezett színdarabról, amely természetesen a hagyományostól eltérő szexuális szokások bemutatásának lett szentelve.
A mihez tartás végett rögtön az elején megtudjuk, hogy a mű »a szexualitással foglalkozik, ami – szintén nem új hír – nem csak férfi és nő között létezik.« Ez a téma annyira üldözendő és kirekesztett Magyarországon, hogy nem csak bemutatják, hanem a leglátogatottabb felületeken kap promotációt. Ilyenkor a minőség irreleváns (ld. még pl. a Schilling-Sárosdi produkciókat), az érdekességet a provokatív üzenet adja. Megkockáztatom, azért is vállalnak be sokan ilyen típusú műsorszámokat, mert nem szükséges értékes programot létrehozni, bőven elég meglovagolni a divatot.
Visszatérő vád, hogy a jobboldal csinál ebből politikai kérdést, holott a konzervatív tábor csak folyamatosan reagál a provokációra. Egyébként nem érdekelné, különösen azért, mert nem csak köze nincs hozzá, de kifejezetten gusztustalan a számára.