Az én ötletem volt, hogy a Facebookon közzéteszem a történteket

„De még egyszer vegyük elő az amerikai vízum ügyét: ha nem nagykövetként kéri a beutazási engedélyt, akkor nyilván beengedik, nem?

Feltehetően igen, viszont akkor fel sem vetődött volna, hogy kimenjek, mert nagykövetként hívtak meg a kinti magyarok, egészen pontosan a Chicagói Magyar Kultúrtanács, hogy ott legyek a 25., jubileumi Árpád-kupán. Kimondottan a Puskás-ügyek és a magyar futballhagyományok nagyköveteként kaptam a meghívást. Én pedig az ilyenkor szokásos ügymenetet követve továbbítottam a meghívólevelet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, miniszter úr engedélyezte az utazást, és attól kezdve a kollégák intézték a vízumkérelem benyújtását. Hozzáteszem, az ilyen és ehhez hasonló vízumkérelmek sokaságát intézték a közelebbi és a távolabbi múltban, rutinszerű és automatikus folyamat volt ez idáig, amennyire én tudom, és senki sem látta jönni a kérelem elutasítását.

Ezek szerint mindenkit meglepett a nagykövetség negatív válasza?

Nézze, én korábban voltam már néhányszor az Egyesült Államokban, tény, hogy nem diplomata-útlevéllel, és a regisztrációt az ESTA-n keresztül végeztem. Ez egy egyszerűsített belépési engedély. Ezzel szemben a vízumkérelem jóval bonyolultabb és hosszadalmasabb eljárás, mégis azért választotta ezt ebben az utóbbi esetben a minisztérium, mert a jelenlegi, némileg instabil diplomáciai helyzetben a legszabályosabban, legkörültekintőbben igyekezett eljárni. Aztán minden pont fordítva történt, mint ahogyan várni lehetett. Nyilván sem az én személyemnek, sem a konkrét esetnek nincs önmagában túl nagy jelentősége, csupán azért lett belőle nagy ügy, mert mindenki további, messzebbre menő politikai következtetéseket vont le belőle, talán nem is alaptalanul.

Eltelt időközben bő három hét. Megemésztve a történteket, utólag visszagondolva helyesnek tartja-e, hogy egyfelől a Facebookon közzétette a kálváriáját, másfelől a »saját« lapjában, a Nemzeti Sportban – amelynek persze nem tulajdonosa, ellentétben a Sportrádióval – is megosztotta az olvasókkal a történteket? Hiszen borítékolni lehetett, hogy házhoz megy a pofonért, hogy majd özönlenek a kárörvendő hozzászólások. Vagyis nem tud jól kijönni az ügyből. És az is érdekelne, hogy ez az ön kezdeményezése volt-e, vagy…

Az az én ötletem volt, hogy a Facebookon közzéteszem a történteket, azt gondoltam, annyira barátságtalan volt az amerikai nagykövetség gesztusa, amit érdemes szóvá tenni. A reakciókra persze számítottam, volt, aki kárörvendett, megint mások az én esetemmel látták igazolva azt, hogy a demokrata párti adminisztráció és Budapestre kinyújtott keze, David Pressman nagykövet úr szórakozik a magyarokkal. Nem vagyok naiv, nyilván a politikai vonzata miatt lett annyira érdekes az ügy.”

Nyitókép: MTI/Kovács Anikó