„Kevés szánalmasabb van annál, mint amikor valaki elárulja a sajátjait. Nem tudom, más országokban ez mennyire fordul elő, de nálunk egész pártok, mozgalmak és (művészi) életművek épülnek az öngyűlöletre. (Az »ön« ebben az esetben sosem az egyént jelenti, ellenkezőleg, ezek hibátlan egyedek, csak a közeg, amelyben létezni kénytelenek, az vállalhatatlan számukra.) Tobzódnak benne, mennyire utálják azt a nemzetet, vallást, közösséget, kultúrát, amihez tartoznak.
Ellenzéki publicisták örömködnek azon, hogy nem vagyunk eléggé keresztények vagy hogy fogynak a határon túli magyarok; hazai politikusok játsszák át az olimpiát Párizsnak, mert több közösséget éreznek a franciákkal, mint velünk. A kontinens szuperállamának megvalósításában elkötelezett DK-sok a megfoghatatlan – és egyébként teljesen félreértelmezett – »Európához« inkább tartoznak, mint Magyarországhoz.