Mondana egy jó tulajdonságot Karácsony Gergellyel kapcsolatban?
Tarthatnánk fél óra szünetet, gondolkoznom kell…
Próbálja azért meg.
Meg fog lepődni. Hosszan tudnék érvelni amellett, hogy a naivság a politikában mennyire rossz tulajdonság, de én személy szerint értékelem, hogy Karácsony Gergely végtelenül naiv ember. Nincs benne a velejéig rohadt cinizmus, mint például Gyurcsány Ferencben. Persze mint mondottam, a naivság nem jó politikusi tulajdonság. És ne feledjük: Tarlós István idején volt egy tiszta, élhető, fejlődő fővárosunk, ami mára egy visszakoszolódott, retkes, élhetetlen katyvasz lett, a közlekedés is összeomlott.
Tud olyan embert a Fideszben, aki le tudná győzni Karácsonyt?
Tudok, de nevet még nem mondok.
Más téma. Mi lesz az orosz–ukrán háború kimenetele?
Az én számból furcsán hangzik a jóslás, hiszen meg voltam győződve arról, hogy az oroszok soha nem fogják megtámadni Ukrajnát, és ennek hangot is adtam. Az biztos, hogy az ukránok nem tudják legyőzni Oroszországot. Nem tudta legyőzni Bonaparte Napóleon sem, pedig valamivel nagyobb formátumú hadvezér volt, mint Volodimir Zelenszkij. Számomra érthetetlen az a kommunikáció, amit az ukránok folytatnak. Egy háborúban álló országnak szövetségeseket, támogatókat kellene szereznie. Kérnie, köszönnie. Erre ők kijelentő módban és rövid parancsokban kommunikálnak a világgal. Itt van például Mihajlo Podoljak, az elnök tanácsadója. Nem is olyan régen ez az ember képes volt arra, hogy miután „mélyen belenézett India és Kína szemébe”, kijelentette, az a baj a kínaiakkal és az indiaiakkal, hogy alacsony az IQ-juk. Egy mondattal magára haragította a fél világot. Szerintem azért sem győzhetnek az ukránok, mert szó sincs arról, hogy az egész ország egy emberként állna Zelenszkij mögött. Húszmillióan elmentek, mert nem akartak harcolni és meghalni a fronton. Mi egyébként, nagyon helyesen, nem adjuk ki a hozzánk érkező sorköteles korú ukrán fiatalokat Ukrajnának, szemben a lengyelekkel. Ők – bármennyire kedvelem is őket – erkölcsileg pocsékul vizsgáztak azzal, hogy két évig befogadták a katonakorú fiatalokat, aztán pedig úgy döntöttek, odaadják őket Ukrajnának, és azonnal viszik őket ágyútölteléknek a keleti frontra, a halálba.
Szó sincs arról, hogy egész Ukrajna egy emberként állna Zelenszkij mögött”
Korábban sokan jobboldali áttörést vizionáltak Európában. Egyelőre nem látni. Ön szerint miért?
Kezdjük ott, hogy a minap valamelyik nagy nyugati újság egy felmérés alapján megkongatta a vészharangot, hogy óriási a baj: az uniós szavazópolgárok egyharmada rendszerellenes pártokat támogat. Rendszerellenes pártokat, az ő megfogalmazásuk szerint szélsőjobboldali szervezeteket. Háttérként annyit, ha a Nyugaton valamelyik pártnak eszébe jut, hogy van haza meg nemzet, na, az már szélsőjobboldali. Ide kapcsolódik, hogy Orbán Balázsék készítettek egy zseniális felmérést Németországban. Először megnézették, hogy milyen relációban ír a német sajtó Magyarországról, a magyar kormányról. Kiderült a nem meglepő statisztika: nyolcvan százalékban gyalázzák Magyarországot. Ezután megnézték, hogy áll hazánkhoz a német közvélemény. És itt jött a lényeg: a német emberek nyolcvan százaléka pozitívan gondol Magyarországra. Mit jelent ez? Azt, hogy Németországban pont olyan a helyzet, mint Magyarországon volt a hatvanas-hetvenes években. Van egy tökéletesen zárt, ideológia mentén szervezett nyilvánosság, amelynek nem hisznek az emberek. Egyelőre azért nincs tehát jobboldali áttörés, s azért csak egyharmad támogatja a „rendszerellenes” pártokat, mert az emberek tartanak attól, hogy következménye lesz a kiállásuknak. Látják, hogy sok politikust bíróságra citálnak, egzisztenciálisan vagy morálisan megsemmisítenek. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a Nyugaton mindenki meghülyült. Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk egy német férfi, aki az élete nagy részét Nyugat-Németországban élte le – amelynél nyugodtabb, gazdagabb, tisztább országot nehéz volt elképzelni –, ma a lakásából kilépve látja, hogy az utcán eritreai bandák ölik egymást, derékig ér a szar és a mocsok, és erre felkiált: ez az, erre vágytam idős koromra!
Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a Nyugaton mindenki meghülyült”
Volt egy halvány szikra, hogy ellentétes álláspontot képviselő figurák leülnek egymással, lásd még: Bayer–Tóta W.-féle közös könyv, amiből aztán nem lett semmi. Lát a túloldalon olyat, akinek ad a véleményére?
Hont András feljövőben van. De ezzel a mondatommal valószínűleg kicsináltam a másik oldalnál. Bocs, András! Komolyra fordítva a szót: tetszik, hogy láthatóan tudatosan szembemegy azzal az ellenzéki retorikával, hogy minden rossz. Ügyek mentén, normálisan érvel, s ha kell, kimondja, hogy az ellenzék komplett hülye.
Nem bánja, hogy negyven év múlva ha valaki rákeres a nevére, nem azt fogja látni, milyen novellásköteteket írt, hanem azt, hogy sokakat elküldött az édesanyjába?
De, bánom.
És akkor?
Ahogy Őrsi Gergely mindennap azon gondolkozik, hogy ki kellene lépni az MSZP-ből, úgy én is mindennap azon meditálok, mikor jön el az a nap, amikor már csak novellákat írok…
Bayer Zsolt
1963-ban született Budapesten. Publicista, író, műsorvezető. Az ELTE magyar–történelem szakán végzett. Egyike volt annak a 37 egyetemi és főiskolai hallgatónak, aki 1988-ban megalapította a Fideszt, övé az 5. számú párttagkönyv. 1993-ig a párt sajtófőnöke volt. Újságírói pályáját a Mai Napnál kezdte, kis ideig a Népszabadságnál is dolgozott. Számos jobboldali napilap munkatársa volt, 2019-től a Magyar Nemzetnél dolgozik, emellett a Hír TV Bayer Show-ját vezeti. 9 film rendezője, 23 kötet szerzője. 2012 januárjában a Békemenet szervezője volt többekkel együtt. 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton