„Névrokonom a legsilányabb konyhapszichológiai szintjén állapította meg, hogy »Orbán folyamatosan, idegesen izeg-mozog, láthatóan képtelen egy helyben maradni. Összességében eléggé aggasztó, ahogyan viselkedik«. Az önmagát testbeszédelemzővé előléptető szerző láthatóan nincs tisztában a saját tudásának hiányosságaival, valószínűleg nincs tisztában azzal sem, hogy amibe belekontárkodik, az végül is elég komoly szaktudomány, és úgy tűnik, saját elfogultságaival sincs tisztában, vagy ha igen, úgy érzi, nem baj, ha a szakmai jellegű tényeket összemossa vágyaival, fantáziáival, reményeivel, elfogultságaival.
Ő ugyanis a megalapozottnak nem nevezhető elemzés után levonja a maga szakmai következtetését: az oroszok – akik bizonyára ugyanolyan kiváló testbeszédelemző szakpszichológusok, mint ő – azért tették közzé éppen ezt a felvételt, hogy demonstrálják: a magyar miniszterelnök egyértelműen alárendelt szerepben van.