Pártalapítási fétis

„Nincs ellenzéki megújulás, nincs koherens mondanivaló, nincs kormányzóképesség – egyedül a pártalapítás lett a baloldal egyik látványos kényszercselekvése. Vagy pótcselekvése? A politikusok a saját pártjukat természetfeletti erővel ruházzák fel, magukat kiemelkedő vezetővé nevezik ki, és abban bíznak, hogy valamitől, bár nem világos, hogy mitől, de ha majd összeomlik a rendszer, akkor a saját szervezetük fog majd tort ülni a romokon. Pedig ez kifejezetten hiú ábránd, naiv álláspont, szűk körű politikai látásmód. Ellenzéki pártszaporítástól még nem dőlt meg egyetlen stabil kormány sem.

A termelékenységi ráta növekedése kulcskérdés, hisz demográfiai problémával küszködünk. Ám a baloldali politikusok valamit félreértettek, hisz nem a gyermekek, hanem a pártok számát szaporították az elmúlt években. Mára történelmi töredezettség alakult ki – ennyire sosem volt elaprózódva az ellenzék.

De tegyük félre az ízléstelen viccet! Bármennyi szervezet is nő ki a semmiből, amíg nincs ellenzéki megújulás, addig nem fog előre lépni a baloldal. Ameddig ugyanazok a szereplők, ugyanazokat a sérelmeiket hangoztatják, illetve ugyanabban a hisztérikus hangnemben támadják a kormányt, nem fognak tudni választásokat nyerni – sem külön-külön, sem pedig együtt.

A probléma az, hogy a megújulásra való szándék jele sem látszik. Sem szervezeti, sem pedig politikai értelemben, ahogy a baloldali politikusi elit is körbetáncot jár egy évtizede. Ma nincs a politika porondján az a személy és nem jött létre az a közösség, aki és ami képes felnőni a feladathoz.”

Nyitókép: YouTube