Az kiderült, hogy a NER nem örök, de hogyan terjedhet ennél tovább a politikai fantáziánk?

„Magyar Péter valóságos népmozgalmat építve 2026-ban megállította, vagy legalábbis szüneteltette az ország további fasizálódását. A NER-bukásának voltak objektív feltételei is, a neoliberalizmus válságára adott „illiberális” válasz mostanra ellentmondások tömkelegét termelte ki, erről mások máshol már sokat értekeztek. Ezeket a meglátásokat foglalja keretbe és egészíti ki Scheiring Gábor gondolatébresztő cikke, melyre válaszként születik az alábbi írás. A NER belső ellentmondásai helyett azonban arról írnék, röviden, hogy szerintem mi most a baloldal dolga, mi lehet potenciálisan az a vezérmotívum, amely segíthet talpra állítani egy olyan országban a baloldali politikát, ahol jelenleg a parlament csak jobboldali és szélsőjobboldali pártokból áll.

Mivel a történelmet végső soron az emberek alakítják, így valakinek, valahogyan élnie is kell a lehetőségekkel – ez az alapvető különbség a történelmi és a természeti okság között. Utólag már könnyű belátni, hogy milyen helyesen járt el Magyar és csapata, pontosan megtalálták a rendszer gyenge pontjait. Előre receptet adni viszont, pont az emberi alakító tényező miatt, sosem lehet, utólag rendeződnek el a lokális összefüggések, mutatkozik meg, hogy miért az történt, ami. A feladat számunkra, baloldaliak számára sem az, hogy tuti recepteken dolgozzunk, nincs végső megoldás a történelmi feladványra, nincs egyenes út a jobb világ felé.

Olyan közösségek megteremtése kell hogy legyen a cél, amelyek képesek lehetnek majd a jövőben, az adott lokális összefüggések erdejében megtalálni az utat. Úgy hiszem, ehhez a legelső lépés a társadalmiság tapasztalatának megerősítése. A baloldali gondolat, amelyből általában és ebben a cikkben is kiindulok, azt előfeltételezi, hogy az ember (mint nembeli lény, tehát nem az egyes ember, hanem együtt mind) rendezi be a saját világát. A baloldal egyik alapvető állítása, hogy van társadalom, sőt, hogy lényegében csak az van, hogy az emberi lét elsődleges kontextusa egy második, maga teremtette természet, melyet társadalomnak nevezünk. A konzervatív felfogás ezt a második természetet tényleg természetnek veszi, rögzített törvényszerűségekkel.”

(Nyitókép: AFP)