A progresszió ideája talán kiürült, de vannak a tágan vett baloldalon figyelemre méltó, intellektuálisan erőteljes kezdeményezések.
„Igaza lehet Békésnek abban is, hogy »a progresszió paradigmájának ma nincs vonzereje«, de téved azzal, hogy »A baloldalon egyszerűen elvesztették a szellemi kezdeményezés képességét«. A progresszió ideája talán kiürült, de vannak a tágan vett baloldalon figyelemre méltó, intellektuálisan erőteljes kezdeményezések. Egyrészt ott van az önmagára csak A Közegként hivatkozó rendszerkritikus, baloldali mozgalom, amelynek intézményeit és szereplőit egyébként megtalálja a Fidesz is, amikor éppen ellenséget keres. A frissen célkeresztbe állított Szikra, a szélsőjobbosok által rendszeresen támadott Auróra és Gólya, valamint az oda bekötött sok, politikailag tudatos civil szervezet és szakmai műhely, a Békés által említett szerzők szakmai hátországai, a Mérce, a Partizán, a társadalomtudományi folyóiratok és a mögötte álló szakkollégiumok mind részei egy olyan rendszerkritikus intellektuális mozgalomnak, amely nem mutat folytonosságot a két évtizedig meghatározó balliberális világgal.
Másrészt ott van a zöldmozgalom, amely tudományos műhelyeivel, nagy magyar és nemzetközi civil szervezeteivel és helyi, sokszor informális kezdeményezéseivel már évtizedek óta a magyar politika érdemleges alakítója. Lassú víz partot mos: a szisztematikus társadalmi szemléletformálás és a kőkemény ökológiai és klímavalóság erősebb az álvalóság-teremtő pártállami propagandagépezetnél is: a zöld megoldások mögött társadalmi konszenzus (kulturális hegemónia!) áll, olyannyira, hogy a korábban klímatagadó kormánypártok is kénytelenek voltak hirtelen »klímabajnokként« (Orbán Viktor) megjelenni a színen.
Abban megint csak részben van igaza Békés Mártonnak, hogy ezek a gondolatok nem jelennek meg az ellenzéki pártok politikájában. Tudjuk, hogy a Fidesznél szeretik az ellenzéket Gyurcsánnyal és a DK-val azonosítani, és való igaz, hogy arrafelé nem igazán köszönnek vissza a rendszerkritikus és zöld gondolatok. Nekünk a hitelességi kérdőjelek mellett éppen ez a fő problémánk a Demokratikus Koalíció nevű párttal: a politikájukat meghatározó emberek keveset tanultak, és keveset felejtettek az elmúlt évtizedben.”
Nyitókép: Facebook
A szuverén Magyarországra az Európai Unió jelenti ma a legnagyobb veszélyt. Most egy liberális brüsszeli helytartó kormány lépett hivatalba – írta Orbán Viktor a Fidesz-kongresszus előtt közzétett röpiratában.
Stumpf István és Lánczi András elemezték a kongresszus utáni helyzetet.
Nem erre várt.
Orbán Viktor, aki bár szánt 10 pontot egy kvázi hibalistára, nyomatékkal csak a szokásos, unásig ismételt, a valósággal kevésbé találkozó témákat beszélte el.
2030-ra végre ne a Fidesz és a zsebnáci segédcsapata legyen az ellenzék Magyarországon, hanem egy tisztességes, hiteles és párbeszédképes politikai oldal!
A beszélgetésben szóba került a Fidesz veresége, a jobboldal választás utáni sokkos állapota, valamint az is, hogy mit kezdhet magával egy politikai közösség akkor, amikor egyik napról a másikra szembesül azzal, hogy már nem ő diktálja a tempót.
Az elmúlt hetekben jól látszott, hogy a jobboldal sokszínű. Megjelentek a „különutasok”, akik a nemzeti liberális vagy polgári identitásukat hangsúlyozzák, de hangosak a radikálisok is, akik sokszor olyan nyelvezetet használnak, amely a jobboldali tábor közepének ellenszenves.
A visszafogott első félidő után felpörögtek az események Dallasban. A Hollandia–Japán meccs a világbajnokság legjobb félidejét produkálta a szünet után, úgy tűnt, kapufás gólokkal nyer az Oranje, de nem tudta kihúzni a hajrát, az ázsiaiak megmentettek egy pontot.
A külpolitikai siker helyett súlyos presztízsveszteség lett a végeredmény, miután Berlin elbukott az ENSZ Biztonsági Tanácsának választásán.
