Ne azt nézzük, hogy ki vagy kik hibáztak, hanem azt, hogy miként lehet elkerülni ezeket a tragédiákat

„Szomorú apropója beszélgetésünknek a börgöndi tragédia. Mit gondol, mi történhetett?

Várjuk a hivatalos vizsgálat eredményét. Az elhunyt apa és fiú egy ismert repülőiskola tulajdonosai, oktatói voltak, itthon és külföldön is megbecsült, szeretett szakemberek. Ezek után a laikus fejében joggal fordul meg a kérdés, hogy milyen lehet egy pályakezdő tudása, és vajon elég gyakorlattal kerülnek-e ki az iskolából. Ám az lényeges, hogy kezdő pilóta nem vehet részt légibemutatón, a jogosításai másfajta feladatok végrehajtására szólnak.

Csak le lehet vonni belőle tanulságot?
Persze, rengeteg a kérdés.  A bemutatók programját, részvevőit hatóságilag ellenőrzik, jóváhagyják, de mivel ez egy kiélezett repülés, előfordulhat baleset. Ám most már ne azt nézzük, hogy ki vagy kik hibáztak, hanem azt, hogy a jövőben miként lehet elkerülni ezeket a tragédiákat. Ezek feltárásához az alapokhoz, azaz a képzéshez kell visszamenni. Az iskolák ajánlatait böngészve néhány tucat óra alatt szinte bárki pilótává válhat. 

Ez rendben van így?

A hobbipilótáknál – akárcsak a kereskedelmi jogosultságnál – többféle képzési modul van. Nem mindegy, hogy valaki ultrakönnyű sportrepülőre (LSA) kap pilóta engedélyt, vagy egy- illetve többmotoros dugattyúsra szóló jogosítást szerez. Az első kategória a legegyszerűbb, az engedély akár már pár hónapon belül kézbevehető, ugyanis az elméleti képzés 100, a gyakorlati 30 órát tesz ki. Mindez 7-8 ezer euróba kerül, függően az iskolától. A képzési piramis második szintjén lévő engedélynél némileg több a tantárgy és a gyakorlati óraszám is, így az drágább is és 45 gyakorlati órát jelent.

Amennyiben a szabályozás az ön kezében lenne, mi lenne a legfontosabb feladata, hogyan látna munkához?

Villámgyorsan szigorítanék, amint említettem, hatósági szinten. Az ellenőrzéseket gyakoribbá tenném.

Térjünk vissza a kisgépes képzésre. Kezemben az engedély, hogyan tovább?

Itt kezdődnek a nagyobb problémák. Vagy egy repülős klubtól bérel gépet, amely egyéb tudással is ellátja a pilótát, vagy sajátot vesz és elkezdi az önálló életét. Sajnos tapasztalom, hogy sokuknak már a rádióforgalmazással gondjaik vannak, felkészületlenül mennek repülni, nehézséget okozva ezzel másoknak. A kiképzés és a pilótává válás között óriási tudáshiányt látok. A hatóság nem igazán kínál támogatást. Egyszerű példa: ha valaki golfozni indul, akkor megveszi a jó felszerelést, törődik azzal, elvárja, hogy a pénzéért gondozott gyep várja, nem beszélve a méregdrága golfkocsiról.

Mire céloz?

Tisztelet a hobbirepülőknek, magam is repülök kisgéppel a legnagyobb örömömre, ám azonnal elhagyva az országhatárt. Hatalmas problémát látok a »sufnituning« miatt is. Ugye ismerős: »minek ez a műszer ilyen drágán, lehet olcsóbban is, használtan is, utángyártva is«. Itt kezdődik az »okosban elintézzük« című fejezet. Aki szabadidős tevékenységként repül, vegye tudomásul, ez egy drága hobbi, a biztonságnak ugyanis ára van.”

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter