„Szegény Magyarország képtelen feldolgozni balsorsát. Képtelen megérteni, hogy a 20. szazadi urai – mostohaapái, ha úgy tetszik –, Horthy és a Kádár bántalmazó szörnyetegek voltak, gusztustalan pokolfajzatok. Oké, hogy egy nép emelkedettnek akarja látni a múltját, de van, amikor nem lehet szépnek hazudni a rútat. Magyarország 20. százada viszolyogtató és nyomorult. Nem lehet ártatlan, felhőtlen gyerekkort retusálni belőle, a púderen átüt a vér, a pacsulin a hullaszag. Le kéne kattanni a múltról és a jövőre kellene koncentrálni – ja, hogy azt épp most lopták el a magyarok orra elől? Micsoda pech. És még valami. Erről az egész Horthy-ügyről, az egész szemfényvesztő ármánykodásról, ami Magyarországon most folyik, egyetlen mondat visszhangzik már napok óta a fejemben, amit nem tudom, hol olvastam, és most valahogy a neten sem találom, úgyhogy lehet, hogy nekem jutott eszembe (de ha nem, akkor szóljatok), és ez így szól: azok a népek kénytelenek a múltjukkal foglalkozni, amelyeknek nincs jövőjük.”