De mégis: vannak olyan konkrét programok, amik segítik a szemléletváltást, amik előre viszik a teremtett világ védelmének ügyét?
Az egyházi teremtésvédelmi programok egyre több közösséget ölelnek fel, egyre többen ismerik fel a hétköznapi felelősségüket ezen a területen és tesznek a teremtett világ védelméért egyházi berkekben is. Hogy néhány konkrétumot említsek, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ vezetésével indult például egy program arra, hogy őshonos gyümölcsfákat ültessünk a templomkertekbe, amivel segítjük a biodiverzitás megóvását, egyben szemléletformálást is végzünk és a közösség gondoskodására építünk. De arra is figyelnek már, hogy a templomok padlásterében élő denevércsaládokat megmentsék, mielőtt felújítják a templomot. Életre hívtuk a Bringázz a templomba! programot is, madáretetőket készítünk gyülekezeti alkalmakkor, környzetbarát anyagokat, helyi termékeket használunk, gyülekezeti (egyháztáji) vásárokat, termelői piacokat szervezünk, valamint az igehirdetések során is hangsúlyozzuk a teremtésvédelem fontosságát. Ezek mind a szemléletformálást segítik apró, de fontos lépésekkel.
Mint tudományos főmunkatársat kérdezem: sokat hallunk arról, hogy a globális felmelegedést másfél Celsius fok alatt kellene tartanunk. Van ennek még realitása, vagy már csak azért beszélünk erről a nagyságrendről, hogy legalább a két fokot ne haladjuk meg?
Tény, hogy egyre közeledünk a másfél fokos határhoz, ahogy az is, hogy sokat teszünk annak érdekében, hogy sikerüljön megtartanunk ezt a szintet. Azonban nem minden gyors megoldás bizonyul hosszabb távon is jó megoldásnak. Sokszor alkalmazkodunk és lényegében alkudozunk a jövőnkkel. Biomasszát készítünk, amivel monokultúrát teremtünk, környezetbarátnak tűnő elektromos eszközeinkkel láthatatlan hulladékhegyeket hagyunk magunk után, csak azért, hogy itt és most csökkenjen a karbonlábnyomunk. Hosszú távon sok mindent feladunk azért, hogy a rövid távú célt elérjük.
A valós megoldás nagyon is keresztyéni: önmegtartóztatásra, a mohóságunk visszafogására van szükség.
Részmegoldások helyett igazán a magunkévá kell tennünk a mértékletesség fogalmát.