Ha már a környezeti problémáknál tartunk, van-e releváns válasza a kereszténységnek az ökológiai válságra? Úgy értem, valami több a szép szavaknál, figyelmeztetéseknél, mondjuk a gyakorlat terén?
Lynn White 1967-ben fogalmazta meg azt, hogy a környezeti problémák környezeti oka a kereszténység, illetve az az európai kultúra, amely a keresztény gondolkodásmódra épülve kizsákmányolta a természetet. Az érvei vitathatók – és az ökoteológia több ponton vitatja is, hiszen Assisi Szent Ferenctől kezdve számos ellenpéldát láthatunk az állításra –, de legalább annyira fontos feltennünk az ellenkező kérdést. Az biztos, hogy csupán technikai és gazdasági erőfeszítésekkel nem tudjuk megoldani ezt a problémát, egyetemes szemléletváltásra van szükség. Ahhoz pedig, hogy a fogyasztói társadalom ne úgy fogyasszon, ahogy most teszi, a fogyasztó, azaz az ember szemléletét kell megváltoztatni, ez pedig az egyházak nélkül nem fog menni. Paul Tillich fogalmazta meg azt, hogy a technikai társadalom válsága nem technikai, hanem spirituális gyökerű, sokkal mélyebb annál, mint amit külső eszközökkel orvosolni lehetne.
De mégis: vannak olyan konkrét programok, amik segítik a szemléletváltást, amik előre viszik a teremtett világ védelmének ügyét?
Az egyházi teremtésvédelmi programok egyre több közösséget ölelnek fel, egyre többen ismerik fel a hétköznapi felelősségüket ezen a területen és tesznek a teremtett világ védelméért egyházi berkekben is. Hogy néhány konkrétumot említsek, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ vezetésével indult például egy program arra, hogy őshonos gyümölcsfákat ültessünk a templomkertekbe, amivel segítjük a biodiverzitás megóvását, egyben szemléletformálást is végzünk és a közösség gondoskodására építünk. De arra is figyelnek már, hogy a templomok padlásterében élő denevércsaládokat megmentsék, mielőtt felújítják a templomot. Életre hívtuk a Bringázz a templomba! programot is, madáretetőket készítünk gyülekezeti alkalmakkor, környzetbarát anyagokat, helyi termékeket használunk, gyülekezeti (egyháztáji) vásárokat, termelői piacokat szervezünk, valamint az igehirdetések során is hangsúlyozzuk a teremtésvédelem fontosságát. Ezek mind a szemléletformálást segítik apró, de fontos lépésekkel.
Mint tudományos főmunkatársat kérdezem: sokat hallunk arról, hogy a globális felmelegedést másfél Celsius fok alatt kellene tartanunk. Van ennek még realitása, vagy már csak azért beszélünk erről a nagyságrendről, hogy legalább a két fokot ne haladjuk meg?