Újra itt a magyar állam összeomlásának réme

„A globális kapitalizmus ellentmondásaiból lehetetlen menekülni: a jelenlegi helyzetben is növekszik a társadalmi elégedetlenség és düh kockázata. Mindezt az Orbán-rezsim 2012-13 után a Jobbik-univerzum posztfasizmusának lemásolásával kezelte. Ezek közé tartozott az állampolgári jogok demagóg okokból való szűkítése: a nők, a cigányok, a bevándorlók, a «túl» szegények, a hajléktalan emberek jogainak megvonása. Mindez ma már egész Európában és Észak-Amerikában divat, ellenállást pedig ezzel szemben mindenhol az éledező és még megmaradt szakszervezeti radikalizmus és különböző baloldali társadalmi mozgalmak nyújtanak – parlamentbe választott politikai erők, képviselők (felvállalt színüktől függetlenül) soha, sehol és semmilyen körülmények között.

De éppen, amikor ezek erőre kapnának, a nyugati világ ismét egy hidegháborús, és Ukrajnában, valamint Afrikában egészen forró háborús helyzetben találja magát. Ott a fegyverkezés, a nacionalista hisztéria és a hadseregek hierarchiája próbálja mindezt megtörni.

A legújabb, és minden bizonnyal még az előzőnél is mélyebb válságból hosszú távon tehát két kiút van: vagy színre lép az erősebb, kegyetlenebb és „hitelesebben” posztfasiszta Orbán a szélsőjobboldalról, vagy pedig a társadalom súlyos és ugyancsak elég kíméletlen módon meg is buktathatja az egész uralkodó osztályt egy forradalomban: ehhez azonban szerveződnie kell a túlélésért.

Harmadik út viszont soha nincsen, a fölösleges hírekkel, és dühöt elvezető csalétkekkel teli borsszezonnak egyszer vége lesz, akkor pedig rövid úton kiderülhet majd, milyen súlyos is éppen azoknak az állami rendszereknek a helyzete, amelyeket immár véglegesen elhanyagoltak, és amelyeket egyelőre csak a tőke különböző alhálózatai kívánnak kicserélni a saját rendszereikre – legyen szó akár egészségügyről, akár oktatásról, akár szociális gondozásról. Innen már nincs visszaút, csak előre lehet menekülni.”

Nyitókép: Jámbor András FB