Tüntető kitüntetések

„Kormányunknak egyetlen hibája van. Hibácskája. Túl szerény. Mint az ibolya, amelyet azért a sötétben is elárul illata. Szerencsére a kormányt is. Ez-az megint bűzlik körülöttük. Zsenánt diktátor-vendégek ünnepi díszszemléje, nem gyógyuló gazdasági bajok, az erkölcsi és politikai normáknak tüntetően fittyet hányó, provokatív kitüntetések.

Viszont szerények. Ez onnan látszik, hogy a miniszterelnök pénteken a Kossuthon közölte: »Mi semmit nem csináltunk. Mi nem okoztunk semmit.« Ez persze csak az inflációra és a gazdasági bajokra vonatkozott, amelyben a kormány ártatlan, mint a ma született bárány. Jó, nem éppen ma született, túl van a hamvas barika-koron -13 év egy báránynál is tisztes kor-, de azért ártatlan.

És még ebben a dögmelegben is fáradozik. Ahogy a rádióban elhangzott, Varga Mihály »izzad« (vért, a rezsicsökkentésért), Szíjjártó éjt nappá téve »ragyog« (az energiadiplomáciában csodát téve), a kormányfő pedig »rángat«. A béreket felfelé, az inflációt lefelé. Kár, hogy egyelőre egyik sem nagyon mozdul – Orbán kénytelen volt elismerni a reálbérek csökkenését.

De augusztusban tutira fordulat áll be. Megmondta. Ugyan már 26-a van, de a gazdaságban valahogy nem érzem. Viszont az augusztus 20-i kitüntetéseknél tényleg forgott velem egy kicsit a világ. Megint megpörgették a kormányzati ringispilt. Nyugisabb időszakban a kitüntettek névsorát olvasva az ember elismerően bólogat: ez igen! Erre a folttalan teljesítményre tényleg büszkék lehetünk. Hát most voltak díjak, amelyek inkább voltak tüntetőek, mint kitüntetőek. Tüntetően álltak ki valami mellett, ami vitatható, ami vihart kavart, minimum egyelőre tisztázatlan. Vagy egyenesen szembemegy az eddig közösnek látszó értékekkel. Akár a kormánypolitikáéval is. Afféle dafke érdemrendek, »meghosszabbítjuk Bicskéig« jeligével. Inkább a pukkasztást, a megosztást szolgálják, mint a közös főhajtást. Ha a kitüntetettnek van is elismerésre méltó produktuma, a kitüntetés és általános indoklása most aranyfénybe vonja a kétséges eseményeket is. Amelyek nem a múlt ködébe vésznek, nincsenek elfeledve, jóvátéve, megbocsátva, hanem nagyon is frissek.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos