Kedves Lili!
Olvasom, hogy nem tetszett Neked a tegnapi tűzijáték. Hogy ez miért hírértékű, azt nem tudom, persze az én hibám, ha lekattintottam a cikket. Nekem nagyon tetszett, mert gyönyörű volt és méltó, talán ezt is megírják majd az újságok (nem ittam közben árstopos sört, pedig jólesett volna, hidd el, de autóval voltunk).
De most azért írok Neked, kedves Lili, mert szeretnélek két dologra is megkérni téged. Az egyik az, hogy ne írj és nyilatkozz ordenáré butaságokat. Nem áll jól Neked. A másik az, hogy – bár úgy tűnik, mindig felzaklat valami – végy egy nagy levegőt, és nyugodj meg! Még pár napig tart a nyár, annyi szépség és üde színfolt vesz körül minket, annyi felfedezésre váró tája van ennek a gyönyörű országnak, annyit lehet még csobbanni a barátokkal, koccintani velük, nevetni egy jót, éjszakába nyúlóan beszélgetni a tábortűz mellett – szóval annyi minden van, amit érdemes csinálni és ami jót tesz.
Tudom, persze, hogy Neked most folyamatosan erőseket kell mondanod, hiszen megszoktad, hogy felkapott és szeret a liberális sajtó, hogy az arca lettél az arcátlanságnak, de
a helyzet az, hogy a hisztis, folyton sértődött és nyűgös stílus, amit hozol, nem egy erős fiatal forradalmár imázsát építi fel,
inkább egyfajta magyar Greta Thunberg leszel, aki kicsit vicces még, de már régóta nem komolyan vehető.
És ha tényleg fontos számodra az ügy, amiért harcolsz, akkor belátod, hogy annak is árt az, amit teszel.
Azért is lenne bölcs dolog, ha megfogadnád ezt a két tanácsot, mert akkor a megnyilatkozásaid sem futnának rendre zátonyra. (Viszont maradna idő rá, hogy pontos feliratokat pingáljatok, ne csússzon „szrtájkba” a dolog.)
Most például azt mondtad, amikor a minapi, fenséges tűzijátékról közöltél mélyenszántó értekezést, hogy „éppen kilövitek az égbe a jövőnket”. Sejtjük, mire célzol, Lili, de akad azért pár bökkenő. Ezekhez kapcsolódik az első javaslatom, tudniillik, hogy érdemes felelősségteljesen megnyilatkozni. (Rendben, Te legalább nem kérdezted meg, mit jelent a kereszt mint szimbólum, ahogyan a telexes srácok, bár nekik tudvalevőleg lenézendő és megvetendő minden, ami hagyomány, ami keresztény, s hogy ezt kifejezzék, még bárgyúságukat sem rejtik véka alá. Szóval vezetsz a Telex előtt, Lili!)
Tudod, mennyibe került Európa legnagyobb tűzijátékát megszervezni? A válasz nyilvános: 1,4 milliárd forintba. Ezzel a számmal persze lehet bűvészkedni, nekünk, akik a családi költségvetés kiadási tételeivel dolgozunk, felfoghatatlanul nagy összeg, ezért hergelésre igen alkalmas.
De komoly emberek ezt kontextusba helyezik,
mégpedig (a példa okáért, de a sor szabadon bővíthető – szabad ország, tudod) eképpen:
1. Az Országgyűlés által elfogadott törvény értelmében Magyarország 2023. évi központi költségvetése teljes kiadási oldalának főösszege 39 776 144,4 millió forint, azaz 39 776 milliárd (és még egy kicsit több), tehát
a költségvetést terhelő kiadások negyvenezred részét láttuk a Duna fölött.
Tudod, én támogatom a fiatalokat (magam sem vagyok még öreg), és szerintem is rendbe kellene vágni már végre az oktatást, de ha megismerjük az arányokat és nagyságrendeket, már vannak kétségeim afelől, hogy épp a tűzijátékkal ment volna el a meccs, vagy úgy en bloc a magyar jövő.
2. Vannak ám itt bevételek is. Ezeket nem lehet maradéktalanul összegezni, egyszerűen képtelenség, de a Szent István Nap programjaira kilátogató hatalmas tömeg vásárolt, fogyasztott, sok esetben magyar emberek által magyar cégek jóvoltából Magyarországon (akár magyar alapanyagból) létrehozott termékeket, magyar kereskedőktől, így hát közvetve és (az áfával, jövedéki adóval stb.) közvetlenül a fent említett magyar költségvetés bevételi oldalát erősítve.
3. Arról nem is beszélve, milyen sok külföldi vendéggel találkoztunk a hömpölygő tömegben, akik idehozták a pénzüket és nálunk költötték el (sok esetben magyar emberek által, magyar cégek jóvoltából... tudod), de ők ráadásul még szálláshelyet is vásároltak maguknak, idegenforgalmi adót fizettek és még szélesebb gazdasági szegmenseknek segítettek.
Ha minden forintot, ami a tűzijátéknak hála csapódott le a magyar turizmus-vendéglátásban és a gazdaság egyéb ágazataiban, pontosan össze tudnánk számolni,
máris látnánk, hogy az „égbe kilőtt” magyar jövő döntő hányada már vissza is érkezett.
4. Aztán vannak olyan dolgok is, amelyek nem számszerűsíthetőek. Te pontosan tudod, milyen hatása van a közösségi médiának, magad is nagyon lelkesen használod, valószínűleg tréningeztek is már arra, milyen márkaértéket lehet ott felépíteni. Ez végképp nem számszerűsíthető, de elképesztően pozitív hatása van annak, hány fantasztikus kép került fel a közösségi oldalakra tegnap este egy gyönyörű város, egy gyönyörű ország méltó és látványos ünnepléséről, hány külföldi turista osztogatta lelkesen Facebookon, Instán, TikTokon, hogy ő bizony itt van és nagyon szép ez az egész és milyen jól érzi magát.
Ezt országimázsnak hívjuk, hosszú távú befektetés, de mindenképpen megtérül.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a személyes tapasztalatok és a lelkes posztok képesek némileg árnyalni azt a képet,
amit balos-liberális újságíró barátaid nagy erőfeszítésekkel próbálnak kialakítani a hazánkról külföldön, némi júdáspénzért cserébe.
5. Ezzel a balos barátaid többnyire nem fognak egyetérteni, mert nekik szemétbe való minden, ami kötődik a nemzethez, de itt azért mégiscsak arról volt szó, hogy hazánk születésnapját ünnepeltük; azt, hogy több mint ezer éve egy fantasztikus, víziókkal és karizmával rendelkező államférfi hazát és országot álmodott nekünk, azt élete munkájával megvalósította, a lehető legszilárdabb alapokra helyezte, s annyi ember hősies önfeláldozásának, vagy éppen csöndes, élethosszig tartó, alázatos munkájának köszönhetően ez az ország ma is itt van, bár, tudod, kíméletlenül sokan próbálták leradírozni a föld színéről. (Ezen erők szellemi örököseinek némelyikével sajnos túlságosan közeli kapcsolatot ápolsz, ezt érdemes lenne újragondolni.)
Aminek manifesztációját tegnap este láttuk, azt úgy is nevezzük, hogy hazaszeretet, nemzeti öntudat, büszkeség – és erre érdemes forrásokat szánni.
Látod, Lili, a dolog azért sokkal összetettebb annál, mint ahogy sikerült kissé (na jó, nagyon) hisztérikusan megragadnod. Ezért is kérlek szépen, hogy nyugodj meg egy kicsit, élj, légy fiatal, ha az jó Neked, akkor lázadj nyugodtan, de tedd azt kicsit okosabban, bölcsebben, és ne láss bele mindenbe csupa rosszat!
A fentiekkel nem akartalak megbántani, hidd el, merő jószándékból írtam. Amire a közéletünknek szüksége van, az a higgadt diskurzus. Próbáljuk meg! Mit szólsz?
Üdvözöl:
Vágvölgyi Gergő