Ahogyan Lendvai Ildikó kiborul „Mária Országán”, az bizony felér egy kíméletlen önleleplezéssel (VIDEÓ)

A liberális és baloldali elit rendre alaposan kiakad azon, ha Magyarország úgy dönt, méltó módon ünnepli meg saját születésnapját; ha megadja a módját és gazdag programkínlattal, magas színvonalon és időnként akár látványosan is ünnepel. Pedig egy 1020 éves ország ezt egészen nyugodtan megteheti. Igen, még nehéz geopolitikai és gazdasági környezetben is, mert tegyük szívünkre a kezünket: nem az augusztus 20-i programok árán múlik az éves költségvetési egyensúly, még akkor sem, ha az átlagember számára az ünnepi kiadások csillagászatinak is tűnnek. 

Az azonban – és ez az, amit a liberálisok-baloldaliak nem értenek, nem akarnak érteni, vagy éppenséggel nagyon is jól tudják és ezért van gondjuk vele – már egyértelműen hozadéka ezeknek az ünnepeknek, hogy miként tekintünk magunkra, hogyan értékeljük magyarságunkat, megállunk-e eltűnődni ezredévnyi teljesítményen (akár hibákon is, olyan dolgokon, amelyeken változtatnunk kell),

A baloldal „legszebb” hagyományai a dekonstrukció és rombolás köré épülnek – ennek jegyében az éves „nerendezzünktűzijátékotmertdrágajajj” hangversenyt idén is megtartották. Volt itt demagógia és sipítozás, populizmus, aggodalom és nacionalizmustól rettegés. (A patriotizmus arrafelé még mindig csak kevesek szótárába illeszkedik, tanítsuk hát nekik türelmesen!) 

De nemcsak abba sikerült belekötni, hogy lesz tűzijáték augusztus 20-án (Magyarországon körülbelül hatszáz éves hagyománya van a tűzijátéknak mint ünnepi látványosságnak, az augusztusi parádé pedig a gazdaságnak is segít – de erről lásd a keretesben ajánlott kapcsolódó cikket), illetve abba, hogy mekkora forrásokat rendel ehhez a kormány, de még abba is, hogy mi lesz az idei fénypompa kerettörténete. 

A produkció megálmodói ebben az évben ugyanis bátran hagyománytisztelők voltak: ahhoz a fogalomhoz nyúltak, amely több millió magyar szívét dobogtatja meg (és emlékezteti a kifejezés mögött rejlő többletfelelősségre!): Mária Országa.

Ez persze már sok volt, kiverte a biztosítékokat expolitikusnál és ügyvédnél, megmondóembernél és egyszeri kommentelőnél (ó, kommentszekció, annyi emberből kihozod a benne bújkáló proli lelkületet!). 

Útban van a kereszténység a dekonstruáló és romboló erőknek, lássuk be. Így volt ez a múlt század legsötétebb időszakaiban, de nincs másként korunk szellemi harcait vívva sem.

Az ATV műsorában (videó a cikk végén) például Lendvai Ildikó és Kende Péter méltatlankodott egy sort. A baloldali kormányok ámokfutásait évtizedeken át rezzenéstelenül kiszolgáló Lendvai, miután szomorkodott már egy cseppet a költségeket illetően (lásd fent), azonnal rá is fordult a témára: „Van ennél nagyobb baj szerintem, mégpedig az, hogy mikor milyen tartalmat akarnak adni augusztus 20-ának. Most itt a szervezők bejelentették, hogy a Mária Országa jelszava lesz az összetartó eszmeisége augusztus 20-nak”, mondta aggodalmasan az MSZP egykori elnöke. 

Nyilván fogalma sincs arról, hogy ez nem egy jelszó, hanem sokkal több és mélyebb annál: egyszerre eszmény és valóság, történelem és jelen. Hogyan is tudhatná, ő úgy nőtt fel és úgy politizált, hogy mindent a jelszavak hatottak át, azoknak kellett örülni és tapsolni. Ilyenek például: „A párttal, a néppel egy az utunk”, vagy „Munkás ököl, vasököl, oda csap, ahova köll”, netán „Mi kommunista ifjak indulunk...”. Ebből a világból érkezett, a csasztuskák és jelszavak kolhozi világából.

No, de aztán folytatta ám, mutatóujját oktatólag fölemelve, hogy az ATV minden nézőjének tudomására jusson: „Ezzel baj van! Ez ugyanis egy állami ünnep (...), hogy egy állami ünnepen a kormány tegye ezt vezérlő elvvé, az azért sem stimmel, mert augusztus 20. a magyar állam megalapításának az ünnepe, mindenképpen tehát a magyar államiságot kellene áttekinteni, átgondolni...” Bumm. (Kommunista ifjak like this.)

Ezen a ponton viszont Lendvai Ildikó már nemcsak ideológiai beszűkültségéről, de történelmi ismereteinek teljes hiányáról is tanúságot tett. 

Az ugyanis, amit ő tett, páratlan alkotmányjogi aktus volt, egyszersmind olyan szakrális cselekedet, melynek máig tartó hatása van, s marad, amíg hazánk létezik. A magyar államiság legelválaszthatatlanabb, ezer éves része a Regnum Marianum, s ez akkor is így van, ha előbb a kommunista materializmus, majd a szélsőliberális nihilizmus akarta/akarja ezt elfeledtetni, romba dönteni, megsemmisíteni, meggyalázni.

Ők neveztek át és deszakralizáltak mindenáron és kényszeredetten ünnepeket, télapóvá silányítva Szent Miklóst, fenyőünneppé átnevezve karácsonyt és az új kenyeret állítva egy akkor már majdnem ezer éves ünnep középpontjába. Ők voltak azok, akik mindenbe valami materiálisat akartak szuszakolni, oda is, ahová az nem való, nem is fér be. Hála Istennek, ezen már túl vagyunk. Azon azonban még nem, hogy balról felháborodjanak ezredévnyi tradíciókon, nemzeti büszkeségen és az állam méltóságán, gyakorlatilag mindenen, ami kicsit is hozzánk tesz, s nem elvesz belőlünk. 

Bennünket azonban ez ne akadályozzon abban, hogy emelt fővel, méltóképpen üljük meg a mai napot! Ünnepeljük Szent István hagyatékát, ünnepeljünk hazánk születésnapját, elődeink teljesítményét, nagy tetteit és készüljünk fel arra, hogy ha rajtunk a sor, mi is megfeleljünk!

Isten éltessen, Magyarország! Isten éltessen, Mária Országa!

Nyitókép: képernyőfotó (ATV, Egyenes Beszéd)