Tűzi(fa)játék a demagógiával, baloldali módra

Két hír. Az első: az augusztus 20-i tűzijátékot lefújná, az árából pedig tüzelőt biztosítana télire rászorulóknak az MSZP. (Igen, a jelek szerint a párt még létezik.)

A második: a rendezvényszakma Oscarját kapták a tavalyi Szent István Nap eseményei. 

Kínos. A (saját szempontjukból) szebb időket megélt szocialisták ma már bejelenteni sem tudnak rendesen, az időzítéssel legalábbis meggyűlik a bajuk. Ha megengedőbben szeretnénk lenni, mondhatjuk azt, hogy még szerencséjük sincs. Történt ugyanis, hogy Korózs Lajos éppen aznap tudott kiállni néhány kamera elé és az augusztus 20-i tűzijáték körüli hagyományosnak mondható szomorú darabot előadni, amikor jelentős szakmai siker koronázta a tavalyi ünnepségsorozatot.

Úgy tűnik, minden évben valamiféle házi versengést hirdetnek a baloldali-liberális térfélen, amelynek lényege, hogy ki tudja hamarabb, hangosabban és minél inkább demagóg érveléssel követelni állami ünnepünk szó szerinti fénypontjának lefújását, eltörlését, visszavonását, hogy aztán a pénzt szegényeknek, kórházaknak, pedagógusoknak, kiscicáknak, mentésre váró mókusoknak adják, vagy ki tudja, milyen célra követeljék fordítani. (Egy időben, ha jól rémlik, lélegeztetőgépeket akartak venni az árából. Máskor azért aggódtak, mert sok lesz a lélegeztetőgép...)

olyan mértékben, hogy az sem tűnt túlságosan nagy árnak a győzelemért, hogy nettó butát csináljanak már megint magukból. 

Fekete öves demagógia ez és populizmus, láthatósági mellényért kapkodó, egymás szavazóira ácsingózó pártok kétségbeesett próbálkozásai a politikai uborkaszezon környékén azért, hogy az egyszeri hírfogyasztót megtévesszék. Mert az egyszeri hírfogyasztó még azt is mondhatja: íme, van még felelős politikai erő Magyarországon, amely nem akar eldurrogtatni milliárdokat, meg hatalmas turisztikai vonzerőt képviselő rendezvényeket szervezni, hanem mély szociális érzékkel jól hasznosítaná a rendelkezésre álló javakat és azonnal, maradéktalanul szétosztaná, egyszeri juttatásként, aztán nem lenne már gond azokkal a forintokkal sem soha többé. A szocialista bejelentés ennyit tesz ugyanis, nem többet. 

(Jó, jó, tudjuk, mindkét oldal törhetné magát jobban, hogy mély összefüggésekről többet kommunikáljon, no de az elmúlt napokban mégiscsak egy tusványosi beszéd áll szemben a Korózs-féle követeléssel, a mérleg azért erősen kileng.) Ez ugye arról szól, hogy egy rangos nemzetközi zsűri a rendezvényszakma legnívósabb díjával tüntette ki a tavalyi Szent István napi eseményeket, azokon belül pedig a tűzijáték (fújják le!) a Ceremony kategória arany minősítését kapta. A hír pedig messze túlmutat önmagán. Ahogy az Oscar-győztes filmek bevételei is újra felpörögnek, illetve egyszerűen máshogy kezeli a nagyközönség, mint a majdnem nyerteseket, így van ez a nemzetközi turizmussal is: magas színvonalú budapesti rendezvények kaptak most magas rangú elismerést, ezzel pedig óriási reklámot világszerte. 

De még e reklámérték nélkül is, ha csak kilátogatunk augusztus 20-án a rendezvényekre, ha megállunk este a Dunánál („mely múlt, jelen, s jövendő”), akkor is könnyen beláthatjuk, ha nem vagyunk turisztikai szakemberek, hogy a programsorozat tűzijátékostul nemzetgazdasági szinten legalább annyit hoz, mint amennyit visz. Tízezerszám érkező turisták, akik nálunk szállnak meg, fogyasztanak, vásárolgatnak, mennek múzeumba, valamint tőlünk posztolnak pazar panorámáról, gyönyörű parlamentről, varázslatos tűzijátékról és még ki tudja, mennyi élményről önkéntes reklámarcokként a közösségi médiában, újabb tíz- és százezreknek csinálva kedvet ahhoz, hogy Magyarország felé vegyék az irányt. 

Mindez pedig bizony busás bevétel szép hazánknak, közvetlen adóforintokban mérve és a különböző gazdasági szektorokban lecsapódva is, számos munkahely fenntartásához járulva hozzá, lehetővé téve magán- és állami beruházásokat, sőt, még azt is, hogy a szociális szférába, ahol gyakorlatilag nincs olyan, hogy ne férne el több pénz, esetleg több forrást pumpáljunk. 

Az ezen túlmutató, egyszerűen nem forintosítható haszonról pedig még szót sem ejtettünk.

ők egyre inkább szivárványszínbe burkolóznának, a nemzetközi trendeknek megfelelően. Talán ezért is fúrják minden évben a tűzijátékot, űznek gúnyt a Szent Jobb-körmenetből és az azt megelőző ünnepi szentmiséből, parodizálják ünnepeinket, kicsinyítik jelentőségüket. 

Nem kell rájuk hallgatnunk. Volt elég bajunk belőle, amikor többségben voltak azok, akik hittek nekik. Semmi ez, csak a szokásos szocialista demagógia. Rájuk hagyjuk immár, mert nem értik, vagy ami talán még rosszabb, nem akarják érteni. 

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter