Velem Lehet Beszélgetni címmel új, a mentális jóllétet is elősegítő kezdeményezés indult, melyhez országszerte egyre több iskola csatlakozik. A kezdeményezés módszertanáról, eddigi eredményeiről kérdeztük Székely András ötletgazdát, a Végeken Egészséglélektani Alapítvány kuratóriumi elnökét.
„Már sok évvel ezelőtt összeállt bennem a Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés ötlete. Sokan panaszkodnak arról, hogy azért nehéz megfelelő párt találni, mert nincsenek megfelelő alkalmak az ismerkedésre. Régen voltak bálok, összejövetelek, ahol a fiatalok egymásra találhattak. Ezeket mindig fenntartással kezeltem, mert ismerkedni nem csak kifejezetten az erre a célra létrehozott eseményeken vagy felületeken lehet.
Gyakorlatilag bárhol és bármikor tudnánk kapcsolódni egymáshoz”
– mondta el Székely András elnök a Mandinernek.
„Nagyon megmaradt bennem, amikor egy nő arról panaszkodott, hogy órákon keresztül beszélgetett egy férfival, aki a találkozó végén illedelmesen elköszönt úgy, hogy nem kérte el a telefonszámát. A hölgy pedig nem értette, hogy akkor minek beszélgetett vele, ha nem akart tőle semmit? Pedig ezer oka lehet annak, hogy egy kellemes beszélgetés után sem gondolom úgy, hogy tovább kellene lépni a párkapcsolat felé. Valójában ez nagyon gyakori jelenség és reakció napjainkban. Az emberek többnyire csak akkor beszélgetnek valakivel, ha szeretnének tőle valamit – és fordítva, feltételezik, aki hozzájuk szól, annak valami célja van, nem csak a beszélgetés” – magyarázta.
Így jött a Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés ötlete, melynek lényege, hogy aki csatlakozik, és visel egy jelzést – jelenleg kitűzőt vagy karkötőt –, azzal azt üzeni a környezetének, hogy vele – bizonyos keretek betartása mellett – bármiről lehet beszélgetni néhány percig.
„Ez annyit jelent, hogy tényleg nyitott vagyok arra, hogy bárkivel, bárhol egy pár percet beszéljek, mindenféle kötelezettség nélkül”
– mondta Székely. „Van arra is példa, hogy nincs hangulatunk interakcióba lépni, mert fáradtak vagy leterheltek vagyunk, de ha ez nem áll fenn, akkor miért ne forduljunk oda a másikhoz?” – tette fel a kérdést.
Székely ezután azzal folytatta, hogy vannak olyan „trükkök” és praktikák, amelyekkel rövid időn belül kideríthető, mi érdekli a velünk szemben álló embert. Példaként a tetoválásokat hozta fel, hiszen azok általában mindig többletjelentéssel bírnak. Majd visszatérve a kezdeményezésre, rátért arra, hogy a gondolatot hamar tettek követték: olyan partnerekbe botlott, akik hozzá hasonlóan fontosnak tartották a fiatalok mentális egészségét, annak gondozását, és hozzá hasonlóan látták, problémák vannak az emberek közötti mindennapi kommunikációban. „Kutatások is azt támasztják alá, hogy a kommunikáció hiánya komoly probléma. Ezért is dolgoztuk ki ezt a programot, melynek lényege, hogy a különböző nemű, korú és társadalmi beágyazottságú személyeket arra ösztönözzük, hogy élőszóban is kommunikáljanak.
Lépjenek ki a komfortzónájukból, és kezdjenek el beszélgetni egymással.”
A szakember megjegyezte, hogy a tapasztalat sokszor azt mutatja, hogy csak azért nem szólítjuk meg a másikat, mert attól tartunk, hogy kellemetlen helyzetbe keveredünk vagy visszautasítanak minket - pedig a kapcsolatfelvétel, a kapcsolódás a lényeg. „Arról nem is beszélve, hogy az esetek többségében a velünk szemben álló is zavarban lehet.” Az elhangzottakhoz azt is hozzáfűzte, hogy mindez valahol olyan, mint egy játék. „Olyan, mintha a kezünkben tartanánk egy pakli kártyát. Odamegyünk valakihez, játszunk egyet, majd továbbállunk a következőhöz. Néha jó lapokat kapunk, néha rosszat, néha ügyesen játszunk, néha elrontjuk. De bármikor játszhatunk egy másik partit, szinte bárkivel. Arról nem beszélve, hogy a beszélgetéshez, a kapcsolatfelvételhez az alapvető készségek mindenkinél rendelkezésre állnak. Kommunikálni mindenki tud, még ha különböző szinteken is. De ezt is lehet tanulni/tanítani“ – jegyezte meg.
„Ahhoz, hogy jól tudjunk kommunikálni, fontos, hogy az érzelmekkel is jól bánjunk, felismerjük azokat. Ez már egy következő fokozat: a magunk és a másik ember érzéseinek a felismerése, az odafigyelés. A program weboldalán arra is kitérünk, hogyan lehet értő figyelemmel fordulni a beszélgetőpartner felé, mert könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy hiába beszélnek hozzánk, nem is halljuk meg, mert a saját gondolatainkra, kimondott vagy kimondatlan válaszainkra figyelünk. Ezt a legkönnyebben úgy tudjuk kiküszöbölni, ha megjegyezzük a következő lépéseket: kapcsolódás, meghallgatás, elfogadás, bizalom és támogatás. Nem véletlen, hogy a fő válóok napjainkban a nem megfelelő kommunikáció, amihez a fenti lépések elsikkadása is hozzájárul” – sorolta.
Székely András arra is rámutatott, hogy
a „sima”, hétköznapi beszélgetéseknek ugyanaz az alapja, mint a segítő beszélgetéseknek.
„A leglényegesebb az odafigyelés, illetve az, hogy a másiknak az érzéseit elfogadjuk, ne minősítsünk, ne osztogassunk tanácsokat”. Elmondta, azt nem lehet behatárolni, hogy kinek van nagyobb szüksége egy pár perces beszélgetésre. „Talán annak, akinek kevesebb társas kapcsolata van. De az az állítás is tévútra vezethet, hogy a nők közlékenyebbek, a férfiak pedig inkább megtartják maguknak a bensőbb gondolataikat. A férfiaknak ugyanúgy szükségük van arra, hogy meghallgassák őket” – szögezte le.
A szakember rámutatott arra, hogy az online kommunikáció nem ér fel a személyes találkozásokkal. „Könnyen bezárulhatunk egy-egy szűk burokba, pedig ott van körülöttünk az egész világ, csak át kell lépnünk a korlátainkat. Ha csak olyannal akarunk beszélgetni, aki szimpatikus számunkra vagy akitől szeretnék valamit, azzal beszűkítjük a lehetőségeinket. Törekednünk kell a kapcsolódásokra. Szóba kell elegyedni a leghétköznapibb szituációkban. Még egy-egy introvertáltabb, zárkózottabb személy is könnyebben tud új kapcsolatokat teremteni, amikor szeretne, ha néhány alapvető kommunikációs szabályt magáévá tesz és rendszeresen gyakorolja azokat. Ráadásul így a nehezebb helyzetekből való kilépést is elsajátíthatjuk” – hangzott el.
Székely András mindezek után ismertette, hogy munkatársaival több iskolának is javasolták, hogy szenteljenek időt arra, hogy a személyes kommunikáció fontosságát hangsúlyozzák a gyerekeknek, fiataloknak.
„Az első ilyen alkalom Szeged egyik általános iskolájában valósult meg, ahol egy iskolai rendezvénysorozat célja kifejezetten a generációk közötti és a tágabb közösségi kapcsolatok építése, erősítése volt. Ehhez tudtunk kapcsolódni játékos kommunikációs gyakorlatokkal, melyekbe a gyerekek mellett a vállalkozó kedvű szülők és pedagógusok is bekapcsolódtak. Jó volt megtapasztalni, hogy a gyerekek kétharmada aktívan kapcsolódott a felhíváshoz, ahogy azt is, hogy több olyan gyereknek is sikerélménye lehetett, akik a hagyományos iskolai feladatokban nem feltétlenül emelkednek ki. A program sikerét látva a város más iskolái is kapcsolódtak a kezdeményezéshez.”
De egy hasonló program a Szentendrei Ferences Gimnáziumban is lefutott. Azóta pedig kialakult az ötletgazdákban egy VLB-iskolakoncepció is, amely arról szól, hogy egy intézményben minél többen mutassák meg, hogy nyitottak a kommunikációs gyakorlatokra, az egymással való kapcsolódásra, arra, hogy a személyes kommunikáció témája rendszeresen előkerüljön az iskolákban, és az érdeklődők ebben támogatást is kapnak. Egy ilyen iskola pedagógusai szeretnék, ha mind tanulóik, mind ő maguk jobban kommunikálnának egymással és a környezetükkel.
„Egyre több pedagógus érzi, hogy a gyerekeknek szükségük van arra, hogy még inkább odafigyeljenek rájuk,
beszélgessenek velük. Ehhez pedig komplett, kidolgozott programcsomagot kínálunk. Ezek átadására remek alkalmat teremtenének az iskolai szakkörök és a klubok, ahol a kommunikáció és annak fejlesztése állna a középpontban. Ha ezeket megszerveznénk, akkor az iskolák közelebb kerülnének a nevelési céljaikhoz is, amelyek között helyet kap a szociális-érzelmi készségek fejlesztése is” – tekintett a jövőbe.
A szakember az eddigiekhez hozzáfűzte, hogy nemcsak az iskolákban lenne szükség ilyen foglalkozásokra, hanem a munkahelyeken is. „Fontos lenne, hogy a munkatársak is tudjanak beszélgetni egymással, meg tudják osztani azokat a gondolatokat, ami bennük vannak. Viszont ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek segítő beszélgetést kell folytatnia a másikkal. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy egy-egy nagyobb probléma esetén ne bénuljunk le, tudjunk mondani valamit és tudjunk megfelelő szakembert ajánlani beszélgetőpartnerünknek” – jegyezte meg.
A segítő beszélgetés módszertana Carl Rogers, a személyközpontú pszichológia atyjának nevéhez fűződik. Rogers olyan kliensek esetében kezdte alkalmazni a segítő beszélgetést, akik az adott problémát saját erejükből is képesek lennének megoldani, de jelenlegi problémamegoldó stratégiáik, önismeretük, énképük, énvédő mechanizmusaik elégtelen működése miatt, vagy a kívülről való rálátás képességének hiánya miatt mégis külső segítségre van szükségük. A módszer lényege, hogy a segítő vagy terapeuta kísérje kliensét személyiségében eleve meglévő fejlődési képességek feltárásában, felerősítésében, illetve az erősségei kibontakoztatásával szemben álló akadályok elhárításában.
Székely felhívta arra is a figyelmet, hogy számos félreértés övezi a segítő beszélgetéseket. „A segítő beszélgetés sosem arról szól, hogy a másik problémájára megoldást találunk. A célja, hogy a segítségre szoruló érezze, nincs egyedül, bármilyen gonddal is küzd, van rá megoldás. Ebben az esetben
oda kell figyelni a másikra, nem szabad elítélni, vagy azt éreztetni vele, hogy nem is olyan nagy probléma az, amivel szemben áll.
Ezekben a helyzetekben az a jó kommunikáció, hogy elfogadom, hogy az adott szituáció másnak mekkora probléma, és nem bagatellizálok. Helyette megadom neki azt a segítséget, amire akkor és ott szüksége van: legyen az értő hallgatás, odafigyelés, jelenlét vagy egy papírzsebkendő, ha elerednek a könnyei. De a legfontosabb: soha se minősítsünk. Ezután pedig, ha szükséges, egy olyan szakemberhez vagy intézményhez irányítsuk, ahol a tényleges problémájával foglalkoznak. De ez már akár egy terápia kezdete is lehet” – mondta el a szakember.
„Mindent egybevetve, a Velem Lehet Beszélgetni program a mindennapos kapcsolódásokat segítve eljuthat akár a segítő beszélgetésekig, de a fő cél az, hogy arra ösztönözzünk mindenkit – és nem csak a fiatalokat! –, hogy lépjenek ki a megszokott komfortzónájukból, tolják kicsit arrébb a határaikat, és akkor élhetőbbnek, barátságosabbnak fogják érezni a környezetüket, hiszen olyan embereket látnak maguk körül, akikkel, ha igényük van rá, lehet beszélgetni.”.
A Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés az MCC Tanuláskutató Intézetével együttműködve mutatkozott be az idén már harmadik alkalommal, Esztergomban megrendezett MCC Feszten. Székely András, a kezdeményezés képviselője a Mandinernek elmondta, hogy a fesztiválra látogatók nagy érdeklődést mutattak az Intézet és a kezdeményezés iránt, mindemellett nyitottak voltak a különböző kommunikációs játékokra is. „Látták, értették, hogy ez nemcsak arról szól, hogy mondunk valamit a beszélgetőpartnerünknek, hanem oda is figyelünk rá”.
A legkisebbektől a nagyszülőkig megannyi korosztály megfordult a Tanuláskutató sátrában. Népszerűnek bizonyult az a legójáték, amelynek az volt a lényege, hogy úgy kellett különböző formákat felépíteni, hogy egymást segítették: az egyik fél magyarázott, a másik pedig rakta egymás után a darabokat. „A lényeg az volt, hogy felismerjék, hogyan kommunikálnak egymással” – ismertette Székely András.
A lego mellett felkapott volt a 4 szín vagy más néven DISC személyiségteszt, amely négy kategóriába sorolja a kitöltőket piros (dominancia), sárga (befolyásolás), zöld (kitartás) és kék (szabálykövetés). A különbséget az „erősségek” adják, amelyek eltérőek a különféle típusok esetében. Ezt a tesztet egyre több cég használja a felvételi kiválasztás során.
„Jó volt látni, hogy a sátrunkat felkeresők szívesen mutatták a Velem lehet beszélgetni kitűzőket és karkötőket. Ezzel is azt üzenték a környezetüknek, hogy velük valóban lehet beszélgetni” – összegezte Székely András az elmúlt napok tapasztalatait.
Nyitókép: Velem Lehet Beszélgetni Facebook-oldala
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elindította Nemeskürty István Tanárképző Karát, amelyhez első, országosan is kiemelt gyakorlóiskoláját is megtalálta: az Óbudai Árpád Gimnáziumot, amelynek tantestülete nagy többséggel támogatta az NKE fenntartásába kerülést. Nánay Mihály rektori megbízottal, a gimnázium életében kiemelkedő szerepet játszó tanárral a fenntartóváltást érő kritikákról és a tervekről beszélgettünk.
Már a negyedik generáció fejébe verik bele a gazemberek, hogy németnek lenni már önmagában bűn.
A gyűlölet és a kirekesztés elől menekülő zsidó fiatalok diákklubokban találnak menedéket.
A jövőben a nők a köztereken meg sem szólalhatnak, sőt, a tévékből és a rádiókból is kivesznek a női hangok.
A gödi Búzaszem iskolában évek óta a táskák mélyén lapulnak az okoseszközök. A tanulóknak egészen nyolcadik osztályig még odahaza sincs megengedve a használatuk. Helyette néptánc- és népzeneórákat vesznek, cserkészkednek, a fiúk még a szablyavívás fortélyait is elsajátíthatják.
BMW, luxus és a többi.
Az autósok már egy kisebb sebességtúllépésért is súlyos pénzeket fizetnek.
