Augusztus 20-a nem a kormány ünnepe.
„A tűzijáték nem felesleges, augusztus 20-a méltó megünneplést érdemel. Vannak, akik szerint nincs szükség tűzijátékra augusztus 20-án, mert mostani formájában drága és felesleges. Az első érvvel egyetértek. De a leghatározottabban vitatkoznék a másodikkal.
Augusztus 20. talán az utolsó, aktuálpolitikától mentes nemzeti ünnepünk. Az utolsó, melyen pártállástól függetlenül mindenki megélheti, hogy közös magyar hazában élünk. Hogy minden széthúzás ellenére ezer éve EGY nemzet vagyunk. Augusztus 20. a valódi nemzeti összetartozásunk napja. Persze lehet érvelni azzal, hogy a kormány az év 364 napján a nemzet szétszakításán dolgozik, hát mennyire hiteles tőlük ezen az egyen a nemzet összetartozását ünnepelni. És mit tesz ehhez hozzá egy tűzijáték?
Először is: augusztus 20-a nem a kormány ünnepe. Az államalapításé. A kormány itt csak szervező, intéző, amelyik sürög-forog az 1000 éves történelem gigantikus emlékműve körül, és minden évben feldíszíti az azt ünneplők számára. Nincs az a kormány, amelyiknek ennél nagyobb szerep juthat egy évezredes történelmi ív emlékezete során.
Pontosan erre van ez a nemzeti ünnep. Hogy megéljük, ami igazán fontos: az egységet, az összetartozást, és a hálát. A hálát, hogy még itt vagyunk, létezünk a kultúránkkal, a nyelvünkkel, a közösségünkkel. Mi, magyarok, Európa közepén. Szükség van az ünnepekre, melyek között vannak meghitt egyéniek és családiak, vidám kisközösségiek, de vannak nagyszabású nemzetiek is. Mert egy nemzet ezeréves összetartozását nem gyertyalánggal ünnepeljük szűk családi körben.
Nem kell pazarlóan ünnepelni, és főleg nem kell 10 milliárdot rákölteni a kísérő rendezvényekre. Ezek fontos és jogos érvek. Ahogy minden, amire a kormány ma pénzt költ, úgy egy méltó tűzijáték is egészen biztosan kihozható a töredékéből annak, amennyit minden évben költenek rá. De egy közösség összetartozásának erősítésére egy működő államnak kötelessége költenie, pont úgy, ahogy a kultúra ápolására, a felnövő generációk oktatására vagy a természeti kincseink megőrzésére.”
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
