Van egy pár hónapja tartó vitám Gyurcsány Ferenccel

„Néha érdemes visszafelé tekinteni a politikában is, megpróbálni levonni következtetéseket, tanulni az esetleges hibákból. Mostanra már kimondhatjuk, hogy a státusztörvénnyel szembeni ellenállás sikertelennek bizonyult. Ennek a sikertelenségnek számos oka volt, biztos köztük van a magyar szakszervezetek elmúlt százéves történelme, a magyar tüntetéskultúra változatlansága, és még sok más tényező is, amit ehhez jól értő emberek bővebben ki tudnak fejteni.

Mivel politikusok vagyunk, nekünk elsősorban a saját szerepünkkel, saját pozícióinkkal kell elszámolni egy ilyen helyzetben. Mi az első pillanattól amellett érveltünk, hogy a negyedik kétharmad után inkább azt kéne megpróbálni, hogy az ellenzék ne a szokásos reflex és a megszokott menetrend szerint próbálja meg feldolgozni ezt az ügyet. Hogy esetleg találjunk magunknak valamilyen új és hasznosabb szerepet azon kívül, mint hogy egymást váltjuk végtelen sorban a színpadon, közben aktivisták is vagyunk, és persze kormányváltást hirdetünk. Sok kritika ért minket ezért, jött a szokásos mantra rendszerellenzékről, morális kötelességről. Most amellett szeretnék érvelni, hogy miért volt igazunk.

A státusztörvény rettenetes dolog, és kevés olyan fontos kérdés van ma Magyarországon, mint a pedagógusok bérharca. A státusztörvény elleni tüntetés mégis az elit megmozdulása lett, a legelitebb gimnáziumok tünetéssorozata. Nem így indult, de ez lett. A pedagógusok bérharca pedig egy ponton teljesen belesimult az unalomig ismert ellenzéki megmozdulások sorába. Ellenzéki politikusok szelfiztek, látványosan konfrontálódtak a rendőrökkel, aki pedig látványosan szokott konfrontálódni a rendőrökkel, ugyanaz a pár tízezer ember, aki ezeket lájkolni szokta. Amint általánosan »nemtetszikarendszer« lett tüntetésből, úgy szorult be az elit buborékába az egész ügy. Ezzel az ügy el is veszett.

Van egy pár hónapja tartó vitám Gyurcsány Ferenccel, aki azt mondta, hogy nincsenek ügyek, csak Orbán-ellenesség van. Szerintem a státusztörvény ügye is az ellenkezőjét mutatja, ameddig minden ügyünk Orbánról szól, addig minden ügyet Orbán Viktor nyer.

Amikor az LMP a tarvágások elleni tünetését szervezte nem egy kormányellenes tüntetést szervezett, hanem a kormány egy adott intézkedése elleni megmozdulást. Az ottani beszédemben el is mondtam, hogy ez nem arról szól, hogy holnaptól ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök, hanem arról, hogy ne vágják ki az erdőket. Az előzőről ugyanis a magyar választópolgárok döntöttek és 2026-ban tudunk újra dönteni, az utóbbiról nem. Azt a rendeletet néhány nappal később érdemben módosította a kormány, a státusztörvényt a tiltakozások ellenére megszavazták.

A státusztörvény elleni tüntetések értékelésekor nem lehet nem megemlíteni, hogy a Momentum Mozgalom átirányította a tüntetés fókuszát a kordonhoz. Ezt pártpolitikai alapon ügyesen tették, nem akarom kritizálni azt, hogy ebből politikai hasznot húztak. De azért azt fontos kimondani, hogy az újságírók és a miniszterek közötti kordon jelentette probléma nem mérhető a pedagógusok bérhelyzetéhez. Ezt a magyar emberek is így gondolják, ezért az érdektelenebb problémával összemosni a fontosabbat árt az ügynek. A Momentum Mozgalom ártott a pedagógusok bérharcának.

Az LMP-nek igaza volt, amikor ellenezte az ügyek összemosásását, igaza volt, amikor nem telepedett rá a tüntetésre, és nem vett abban tevékenyen részt, hogy a pedagógusok bérharcát is az ellenzéki közeg önmagára vonatkoztassa, és arról nyávogjon.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor