„Sziasztok büszke, szabad magyarok” – kezdte beszédét Karácsony Gergely főpolgármester a 28. Budapest Pride-on. Mint fogalmazott, „nekem természetes, hogy itt vagyok ma veletek”. Szerinte ez annyira természetes, hogy szöveget sem kell hozzá írni, ezért fejből mondta el a beszédét. „A másik szövegemet mondhatni lefóliázták” – mondta Karácsony. Majd egy szóviccet is elsütött a városvezető, aki azt mondta,
„a fejből beszéléssel fellépek a homofólia ellen”.
Majd újfent megismételte, hogy neki természetes, hogy ott van Pride-on, „annyira természetes, mint hogy két ember szereti egymást. Ahogy a saját családtagjaimat szeretem, úgy szeretlek titeket is” – mondta a résztvevőknek. Kijelentette, hogy „ennek a büszke és szabad, sokszínű és szolidáris város főpolgármestereként nemcsak természetes, hogy itt vagyok, hanem a kötelességem”. Hozzátette bárcsak azt érzhetné, hogy itt nincs dolga egy főpolgármesternek. Azt szeretné, hogy a Pride olyan természetes legyen, hogy egy főpolgármesternek ne kelleje kiállnia a közös szabadságunkért.
A főpolgármester szerint a Pride évről-évre politikai demonstrációból örömünneppé kezd válni.
De Magyarország még nem elég szabad, nemcsak a Pride résztvevőinek, de másoknak sem.
A szabadság Karácsony szerint nem leszalámizható, „ahol az LMBTQ-emberek nem szabadok, ott mások sem, ahol a romák nem szabadok, ott senki sem szabad. Egy olyan város, ahol a diákok nem szabadok, ott senki sem szabad” – fogalmazott. A főpolgármester szerint egy haza, egy város csak akkor lehet szabad, ha szolidáris is.
Szerinte a politikában nagy céltáblává kell válni, hogy ne lövöldözzenek rá az ellenfelek, ezért „ha ilyen nagy céltáblává válunk, mint az a 35 ezer ember, aki rész vett a Pride-on, akkor már nem fognak megpróbálni lövöldözni ránk” – fogalmazott a főpolgármester. Karácsony szerint, bárki lehet a politikai propaganda állandó gyűlöletgépezetének az áldozata, ha nem asszisztál ahhoz, hogy a jelenlegi rendszer a valódi problémák megoldását gyűlölettel takarja el.
A főpolgármester elmondta, hogy sajnálja, hogy egy olyan korban élünk, „amikor
a politika, mint a barna eső zúdítja ránk a gyűlöletet.
És ebben a barna esőben Budapest egy sziget, szívesen lennénk maga a szárazföld is. De, ha szigetnek kell lennünk, akkor megőrizzük ezt a szigetet szabadnak és szolidárisnak, hogy egyszer véget érjen ez a rossz időszak és az egész hazánk egy sziget legyen, amely mindannyiunk közös otthona”.