Orbanoblabla

„Orbán Viktor, ne vegyük el tőle, minden megszólalásában igyekszik valami eredetit, valami népit mondani. Tegyük hozzá: sikerül is neki. Mostanság a blabla kifejezés vált az egyik kedvencévé, használta ezt a spanyol kormányfővel való találkozásakor, és Tusványoson is.

Íme, a spanyolnak ezt mondta Orbán: »az európai politikában egyre több a blabla, és csak ismételgetünk dolgokat, amelyekről magunk se tudjuk már, mit jelentenek, a végén pedig nincs akció, nincs cselekedet. Mindeközben Európa folyamatosan veszít versenyképességéből«.

Tusványoson más volt a kontextus, ott azt mondta, hogy a fékek és egyensúlyok (ellensúlyok) elvének szerinte csak olyan politikai rendszerekben van értelme, ahol az elnököt és a parlamentet is közvetlenül a nép választja, ha pedig mindkettőnek azonos felhatalmazása van, akkor nincs értelme az egésznek. Mivel pedig Magyarországon nem elnöki, hanem alkotmányos rendszer van, a fékek és egyensúlyok szerinte »az EU blablája«, mert nálunk feladatok és hatáskörök vannak.

Szívesen mondanám, hogy a mi miniszterelnökünk hétről hétre előáll valami hungaro-, vagy még inkább orbanoblablával, de nem akarok tiszteletlen lenni. Meg aztán szembe is kerülnék önmagammal, azaz a nyitó mondatommal, ahol ugye azt állítottam, hogy ő mindig képes valami eredetit, vagy népit mondani. Márpedig, ha valami eredeti, akkor az nem blabla, tehát ezt az állításomat most nyilvánosan – bocsánatkérésem hangsúlyozásával – visszavonom. Így aztán a futballról – legyen több Ferencváros – elhangzott fejtegetését sem sorolom a blabla világába, már csak azért sem, mert ha Orbán kiejt valamit a száján, azt egyrészt sok – fideszes (és semjéni) – száj visszhangozza majd, másrészt következményei is vannak, lesznek. Vagy valami új törvényt – újabban: rendeletet – alkotnak, vagy nagyon sok pénzt költenek, valamire, illetve nagyon sok pénzhez juttatnak valakit – a NER világából.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher