Az elmúlt hetekben a témához jól értők több elemzést, véleményt írtak, amelyben megadták a belföldi turizmus idei prognózisát, a 2023-as balatoni nyári szezon előzetes értékelését. Ezek a megállapítások az elérhető, előzetes számokat elemezve egy szélesebb skálán mozognak, de abban hasonlóak, hogy a tavalyi turisztikai eredményekhez képest visszaesést jósolnak.
Június utolsó harmadában kilenc napot autóztam családommal a Balaton-felvidéken. Így megy ez évek óta – a többséghez tartozom: e táj szerelmese vagyok, visszahúz a delej. A Keszthely-Badacsony-Sümeg Bermuda-háromszögében veszünk el, néha tervezett, máskor spontán utakon, végigautózva nyaralóhelyek, strandok, turisztikai látványosságok mellett, felkapott és elzárt falvakon át, főútvonalakon és majdnem járhatatlan hegyi csapásokon egyaránt.
Mindezt az előszezonban, mert
a Balaton hangját nem a Soundon, hanem a csendes partokon, lankákon lehet jól kivenni,
a helyi emberek és életek még láthatóak ilyenkor a nyaralási láz berobbanása előtt, és persze a nagyfröccs is jobban csúszik, ha nem kell érte izzadtan sorban állni.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is láttam a balatoni előszezont. Illetve most inkább annak elmaradását – és épp emiatt ragadok most klaviatúrát.
Júniusban elmaradt a balatoni előszezon.
Lehet, hogy mindig éppen ott szünetelt, ahol jártunk, de sok jel mutatott arra, hogy sajnos nem. Másfél hét alatt öt strandon fordultunk meg, két tucat települést néztünk meg, elhaladtunk számtalan vendéglátóipari egység mellett (az „elhaladtunk” a pontos kifejezés, tehát ritkán voltunk „bent”, az étlapok árait azonban a honlapjaikról ismerem), beszéltem egy tucat üzemeltetővel, mert kíváncsi voltam.
Kivétel nélkül azt erősítették meg, amit a saját szememmel láttam: június végén kevés fogyasztó vendég volt a magyar tengernél.
Mivel mindig előszezonban és mindig ebben a régióban nyaralunk, tudom: van előszezon, szokott lenni kereslet és kínálat. Éppen ezért volt furcsa élmény a múlt heti.
És ez az élmény valószínűleg egy látlelet arról, milyen tűréshatárai vannak a középosztálynak, pontosabban annak alsó szegmensének.
Mivel az egészségügyben dolgozó feleségem és én mint újságíró két kisgyerekkel nagyjából leképezzük ennek a rétegnek az adottságait, lehetőségeit, a mi nyaralásunk benyomásai megegyezhetnek sok ezer más magyar (átlag)család tapasztalatával.