a gyros 2000, a palacsinta 500 forint fölött – éppen mint három évvel ezelőtt egy étteremben, de itt és most gyenge gyorsbüfé minőségben. És ha már étterem: akkor ott jelenleg egy két felnőtt-két gyerek családi vacsora 20-25 ezer forinttal számolható. Erre jönnek a múzeum, a kiállítás vagy bármilyen más program belépőjegyei, és az egyéb kiadások.
A KSH adatai szerint 2023 márciusában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 577 900, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 398 000 forint volt. Egy egyhetes balatoni nyaralás egy négyfős család számára minden extra nélkül, a fentebb felsorolt igényekkel, benzin- és a reggelik ABC-ből való beszerzési költségeivel együtt
körülbelül 600 ezer forintból hozható ki.
Az alsó középosztály számára ez csak előretervezéssel gazdálkodható ki, de az inflációs helyzet miatt az elmúlt egy évben ezen réteg számára szűkössé vált a gazdálkodás, a takarékosság mozgástere. Június végén a korábbi évekhez képest látványos volt ennek a rétegnek a hiánya. Egy részük már nem megy le a Balatonra ennyi pénzért; aki lemegy, az pedig fogja a büdzsét – talán ennek köszönhető, hogy megnőtt a régi időkből ismert hűtőtáskák aránya a strandolók törülközőin.
Az infláció kettős prés: a növekvő beszerzési árak miatt a vendéglátósok, szállásadók árat növelnek – ez érthető, ebből élnek; van viszont egy lélektani határ, amely fölött a kereslet leáll, a vásárlók már nem fogyasztanak, a szállóvendégek már nem jönnek. A balatoni kínálat elérte azt az árszintet. Az előszezonban üresek voltak az éttermek, lötyögtek a hotelek, míg tele a szupermarketek, a kisebb és olcsóbb szálláshelyek pedig elkeltek – turisztikai szakemberek szerint a főszezon ezen a rossz trenden sokat javíthat majd. Drukkolok a Balatonnak, drukkolok a szektornak, a vendéglátósoknak és a turisztikai vállalkozásoknak, és drukkolnék a leszakadó több millió magyar fogyasztónak is.