Az alsó középosztály számára ez csak előretervezéssel gazdálkodható ki, de az inflációs helyzet miatt az elmúlt egy évben ezen réteg számára szűkössé vált a gazdálkodás, a takarékosság mozgástere. Június végén a korábbi évekhez képest látványos volt ennek a rétegnek a hiánya. Egy részük már nem megy le a Balatonra ennyi pénzért; aki lemegy, az pedig fogja a büdzsét – talán ennek köszönhető, hogy megnőtt a régi időkből ismert hűtőtáskák aránya a strandolók törülközőin.
Az infláció kettős prés: a növekvő beszerzési árak miatt a vendéglátósok, szállásadók árat növelnek – ez érthető, ebből élnek; van viszont egy lélektani határ, amely fölött a kereslet leáll, a vásárlók már nem fogyasztanak, a szállóvendégek már nem jönnek. A balatoni kínálat elérte azt az árszintet. Az előszezonban üresek voltak az éttermek, lötyögtek a hotelek, míg tele a szupermarketek, a kisebb és olcsóbb szálláshelyek pedig elkeltek – turisztikai szakemberek szerint a főszezon ezen a rossz trenden sokat javíthat majd. Drukkolok a Balatonnak, drukkolok a szektornak, a vendéglátósoknak és a turisztikai vállalkozásoknak, és drukkolnék a leszakadó több millió magyar fogyasztónak is.
A tehetős rétegeknek a nyaralási költségek idei 15-20 százalékos emelkedése elviselhető,