Az elmúlt hetekben a témához jól értők több elemzést, véleményt írtak, amelyben megadták a belföldi turizmus idei prognózisát, a 2023-as balatoni nyári szezon előzetes értékelését. Ezek a megállapítások az elérhető, előzetes számokat elemezve egy szélesebb skálán mozognak, de abban hasonlóak, hogy a tavalyi turisztikai eredményekhez képest visszaesést jósolnak.
Június utolsó harmadában kilenc napot autóztam családommal a Balaton-felvidéken. Így megy ez évek óta – a többséghez tartozom: e táj szerelmese vagyok, visszahúz a delej. A Keszthely-Badacsony-Sümeg Bermuda-háromszögében veszünk el, néha tervezett, máskor spontán utakon, végigautózva nyaralóhelyek, strandok, turisztikai látványosságok mellett, felkapott és elzárt falvakon át, főútvonalakon és majdnem járhatatlan hegyi csapásokon egyaránt.
Mindezt az előszezonban, mert
a Balaton hangját nem a Soundon, hanem a csendes partokon, lankákon lehet jól kivenni,
a helyi emberek és életek még láthatóak ilyenkor a nyaralási láz berobbanása előtt, és persze a nagyfröccs is jobban csúszik, ha nem kell érte izzadtan sorban állni.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is láttam a balatoni előszezont. Illetve most inkább annak elmaradását – és épp emiatt ragadok most klaviatúrát.
Júniusban elmaradt a balatoni előszezon.
Lehet, hogy mindig éppen ott szünetelt, ahol jártunk, de sok jel mutatott arra, hogy sajnos nem. Másfél hét alatt öt strandon fordultunk meg, két tucat települést néztünk meg, elhaladtunk számtalan vendéglátóipari egység mellett (az „elhaladtunk” a pontos kifejezés, tehát ritkán voltunk „bent”, az étlapok árait azonban a honlapjaikról ismerem), beszéltem egy tucat üzemeltetővel, mert kíváncsi voltam.
Kivétel nélkül azt erősítették meg, amit a saját szememmel láttam: június végén kevés fogyasztó vendég volt a magyar tengernél.
Mivel mindig előszezonban és mindig ebben a régióban nyaralunk, tudom: van előszezon, szokott lenni kereslet és kínálat. Éppen ezért volt furcsa élmény a múlt heti.
És ez az élmény valószínűleg egy látlelet arról, milyen tűréshatárai vannak a középosztálynak, pontosabban annak alsó szegmensének.
Mivel az egészségügyben dolgozó feleségem és én mint újságíró két kisgyerekkel nagyjából leképezzük ennek a rétegnek az adottságait, lehetőségeit, a mi nyaralásunk benyomásai megegyezhetnek sok ezer más magyar (átlag)család tapasztalatával.
Akkor néhány tényszerű adat: négy személyre egy badacsonyi apartmanszállás egy éjszakára 40 ezer forintnál kezdődik, attól függően, ki mekkora kompromisszumot köt saját komfortérzetével – egyhetes nyaralás esetén ez egy 300 ezer forintos tétel, alsó hangon. A strandbelépők korrektek, a családi jegy 2200 és 3200 forint között mozog, ráadásul a mosdók-öltözők majdnem mindenhol felújított állapotúak, tiszták.
A strandbüfék szolgáltatásai már problémásabbak: a mirelit sült hús–sült burgonya kombó 2500,
a sajtos-tejfölös lángos és a hamburger 1800,
a gyros 2000, a palacsinta 500 forint fölött – éppen mint három évvel ezelőtt egy étteremben, de itt és most gyenge gyorsbüfé minőségben. És ha már étterem: akkor ott jelenleg egy két felnőtt-két gyerek családi vacsora 20-25 ezer forinttal számolható. Erre jönnek a múzeum, a kiállítás vagy bármilyen más program belépőjegyei, és az egyéb kiadások.
A KSH adatai szerint 2023 márciusában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 577 900, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 398 000 forint volt. Egy egyhetes balatoni nyaralás egy négyfős család számára minden extra nélkül, a fentebb felsorolt igényekkel, benzin- és a reggelik ABC-ből való beszerzési költségeivel együtt
körülbelül 600 ezer forintból hozható ki.
Az alsó középosztály számára ez csak előretervezéssel gazdálkodható ki, de az inflációs helyzet miatt az elmúlt egy évben ezen réteg számára szűkössé vált a gazdálkodás, a takarékosság mozgástere. Június végén a korábbi évekhez képest látványos volt ennek a rétegnek a hiánya. Egy részük már nem megy le a Balatonra ennyi pénzért; aki lemegy, az pedig fogja a büdzsét – talán ennek köszönhető, hogy megnőtt a régi időkből ismert hűtőtáskák aránya a strandolók törülközőin.
Az infláció kettős prés: a növekvő beszerzési árak miatt a vendéglátósok, szállásadók árat növelnek – ez érthető, ebből élnek; van viszont egy lélektani határ, amely fölött a kereslet leáll, a vásárlók már nem fogyasztanak, a szállóvendégek már nem jönnek. A balatoni kínálat elérte azt az árszintet. Az előszezonban üresek voltak az éttermek, lötyögtek a hotelek, míg tele a szupermarketek, a kisebb és olcsóbb szálláshelyek pedig elkeltek – turisztikai szakemberek szerint a főszezon ezen a rossz trenden sokat javíthat majd. Drukkolok a Balatonnak, drukkolok a szektornak, a vendéglátósoknak és a turisztikai vállalkozásoknak, és drukkolnék a leszakadó több millió magyar fogyasztónak is.
A tehetős rétegeknek a nyaralási költségek idei 15-20 százalékos emelkedése elviselhető,
ők a Balaton-élmény újbóli megélése érdekében ezt megfizetik – ezért az éttermek előtt parkoló sportkocsik száma, a jachtkikötők forgalma tavalyhoz képest nem változott; ugyanakkor a covid-nyarak, majd a tavalyi „háborús” nyár után most itt az inflációs szezon, és ez a sorozat egy másik réteg számára már tarthatatlanná teszi a szép tradíció, a balatoni nyaralás hagyományának folytatását.
